Dénes Iván Zoltán (szerk.): Bibó István összegyűjtött írásai 3. Az önrendelkezés legitimitása (Budapest, 2020)
Reflexiók és visszaemlékezések
mind az anarchiától megóvni. Kifejtettem ezenkívül a területi és államalakulási vitákban hangoztatni szokott különféle elvek: történeti elv, nemzeti elv, nemzetiségi elv, néprajzi elv összefüggését az önrendelkezési elvvel mint végső alapelvvel, továbbá a hangoztatni szokott stratégiai, földrajzi, gazdasági szempontoknak az önrendelkezési elvvel való szembenállását s így teljes érvénytelenségét. Körülbelül mindezek alapján kezdtem kidolgozni a ciprusi kérdésre és az izraeli-arab vitára vonatkozó nézeteimet, mikor felvetődött az a kérdés, hogyan lehetne ezt a művet publikálni. III. Mindenekelőtt számot vetettem azzal, hogy ennek a műnek a magyarországi megjelentetése gyakorlatilag kilátástalannak tekinthető, nem azért, mintha tartalma veszélyes vagy rendszerellenes volna, mert egyáltalán nem az; csak éppen idegenül helyezkedik el abban a politikai szemléletben, mely az önrendelkezési jogot csak gyarmati ország és gyarmatosító viszonylatában veti fel, de amúgy bármiféle nemzetközi területi vitát csak aszerint bírál el, hogy a szemben álló felek pillanatnyi kormányai melyik politikai táborhoz tartoznak: aszerint lesz a birtokló fél vagy területi épségét joggal őrző anyaország, vagy gonosz elnyomó, az elszakadni akaró fél vagy szakadár, vagy szabadságharcos. Ebben a szemléletben egy pártatlan szerv döntésének nem sok helye akad. Egy ilyen nem marxista (nem antimarxista, csak amarxista) mű honi megjelentetéséhez semmi reményt nem fűzhettem. Angliai megjelentetésére gondtoltam tehát, mert ott volt néhány olyan barátom, akinek a segítségére számíthattam, s akik az emigráció legértelmesebb és politikailag legnívósabb szárnyához tartoztak. Utána érdeklődtem a kijuttatás formai szabályainak valamikor még a 60-as évek vége felé. A már akkor fennálló devizaszabályok szerint Magyarországról műtárgyak és más muzeális értékek mellett kéziratot sem lehet külföldre küldeni a Nemzeti Bank és a Szerzői Jogvédő Hivatal engedélye nélkül. Első olvasásra egy mellékgondolat nélküli elme csak arra gondolhat, hogy műtárgyak és egyéb nemzeti értékek között Zrínyi Miklós vagy Arany János vagy Bolyai János vagy József Attila egyedülálló és pótolhatatlan kéziratai azok, melyeket nem lehet a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül külföldre vinni. De már akkor köztudomású volt, hogy a magyar rendőrségnek és ügyészségnek legalábbis egy része ezt nem így értelmezi, hanem bármilyen, akárhány példányban is létező, nem egyszeri és nem pótolhatatlan kéziratra is vonatkoztatják; és azt óhajtják, hogy ezt külföldre küldés előtt a Nemzeti Bankon keresztül - mely igazában nem fontos ebben az ügyben - a Szerzői Jogvédő Hivatal nézze meg magának. Vagyis a devizajogsza1384