Elek Tibor: Árnyékban és Fényben. Darabokra szaggattatott magyar irodalom (Pozsony, 2007)

II. tétel Beszélgetések kortárs magyar írókkal műveikről - Kánonban

KANONBAN „de én hálok a világgal, / nem énvelem ő”1 Buda Ferenc, Elek Tibor, Nagy András, Nagy Gábor, Zalán Tibor beszélgetése Elek Tibor: Buda Ferenc, Nagy Gábor és Zalán Tibor különböző korosztályok és költői világok képviselői, de a szervezők azért hívták meg éppen őket erre a mai találkozóra, mert pályájuk különböző szakaszaiban vagy akár mindmáig, különböző intenzitással bár, de mindhármuknál felismerhetően jelen volt/van a nyolcvan éve szüle­tett Nagy László költészetének és szellemi magatartásának öröksé­ge. Gondolkodva azon, hogyan kezdhetnénk beszélgetésünket, rájöt­tem, hogy a közös költői hagyomány még korábbról is eredeztethető akár, hiszen mindhármuknál nagyon erőteljesen jelen van a száz éve született József Attila hatása is. Mint ahogy Nagy Lászlónál is, aki versben és prózában is többször megidézte alakját, jelen volt. Még azt is mondja egyik prózájában, hogy nélküle nem lett volna, József Attila hatására lett belőle költő. Legyen ez a kiindulópontunk. Véleményetek szerint mi volt az oka annak, hogy Nagy László ilyen meghatározó módon kötődött József Attilához, nemcsak az indulá­sakor de egész életében? Mi a közös őbennük, s egyúttal már arra is ' Szécsi Margit Címer című versének részlete volt a címe annak a 2005. április 23-án Kecskeméten a Katona József Megyei Könyvtárban a Tavaszi Feszti­vál keretében megrendezett találkozónak, amelynek keretében megnyílt Nagy András kiállítása és lezajlott az alábbi beszélgetés. 387

Next