Elek Tibor: Árnyékban és Fényben. Darabokra szaggattatott magyar irodalom (Pozsony, 2007)
II. tétel Beszélgetések kortárs magyar írókkal műveikről - Kánonban
például Picasso, aki már növendék korában úgy festett, mint Leonardo vagy Michelangelo, és mégis otthagyta az egészet és összeállított magának egy saját rendet, vagy új rendbe szedte a világot. Meg is tartott belőle, el is vett belőle, vagy kiemelte, miként egy igazi rendteremtő, a népművészetet. Ez érvényes József Attila és apám költészetére is. Azokon a művészeken, költőkön, festőkön, grafikusokon, akik nem mentek át ezen az edzésen, fölkészületlenül ülnek a papírhoz, a festőállványhoz, érződik, hogy itt bizony rövidesen kificamodik egy váll vagy csípő, mert megbotlik a mű. Az otthoni József Attila-élmények kapcsán nálam nem is emlékezetről van szó, hanem egyfajta bevésődésről. Mi például elbáboztuk annak idején József Attila betlehemi versét, az anyámmal készített bábukkal, így materiálisán is kitapintható, érzékelhető volt ez a transzcendens világ, amit apám, visszafordulva gyermekkorába, maga is, kézzel is megformált. A harmadik motívum, ami összekötötte őket, József Attila árvasága. Egy helyen azt mondja Nagy László: a legfényesebb árvák pártját fogja, bizonyos tekintetben Adyét, mint önálló, megközelíthetetlen egyedülvalót, más értelemben pedig, nyilván a sorsa miatt is, József Attiláét. Elek Tibor: Ha már nálad a szó, arra is megkérlek, mutasd be ezt a kiállítást néhány mondattal, illetve beszélj arról, milyen feladatot jelentett számodra és milyen érzés volt a szüleid munkáihoz köteteket tervezni? Nagy András: Nekem ez nem okozott gondot, éppen az előbb említett együttfelnövés miatt, mindig másképpen, de rendbe szedve láttatni a munkáikat. Először is megnéztem, hogyan csinálja apám, tudniillik anyámnak nem egy könyvét ő látta el rajzokkal, címlapot is tervezett nekik. Fönn is maradtak ezek, használom is őket, amikor apám rajzával idézem meg anyámat, így természetes, hálás dolog. Első munkáim közül való, apámmal közös munkám ez, amit most Buda Ferencnek átadok. Sámánkovácsokat látunk a linómetszeten. Akkor készült, amikor apám különböző ázsiai rokonnépek költészetét fordította, és némelyikhez az ÉS-ben megjelent néhány hamvas linóm. Az egyiknél apám nem állta meg, hogy rá ne tegye ő is a kezét, és ő fejezte be a saját szájíze szerint. Amit a metszet jelképesen 390