Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok (Pozsony, 2013)
A dolgok sajátságos módon ismétlődnek. A sors irányít, ha itt az idő, jelzést ad. Az 1976-os Magvető-kiadás Bevezetése végén arról szóltam, hogy bár az első, 1974-es kaposvári Hegyet hágék szinte már előjegyzésben elfogyott, Somogy megye a kötet újra megjelentetésére nem vállalkozhatott, tehát e forrásértékű írásmű egyszerre gazdátlan maradt. A kritikák, visszajelzések kiváltotta érdeklődésre nem tudtam érdemi választ adni. Tudott viszont Sík Csaba, a Magvető Kiadó irodalmi szerkesztője, aki felmérte a helyzetet és - lépett: 1976-ban Gyulai Líviusz illusztrációival kihozta az ún. nagy Hegyet hágékot, a sikerre való tekintettel 1978-ban másodszor, sőt még ráadással is tetőzte 1980-ban. Aztán elcsendesedett a műfaj körüli lárma és elhalkult az imák szava. A Magvető is hallgatott. Közben a történelem írta a maga sorait. Itt Kelet- Közép-Európában nem éppen a spiritualitás jegyében írta. Vagy ki tudja? A vörös csillag lehullott, de a betlehemi csillag fönnmaradt az égen. Pozsony fölött is... És íme, mint 40 évvel ezelőtt, a Hegyet hágék ismét gazdára talált. Ha jelzést ad a sors, azt valaki biztos felfogja.