Erdélyi Zsuzsanna: Múltunk íratlan lírája (Pozsony, 2015)

A közelmúltban elhunyt magyar nagyasszony és folklórkutató iga­zi testamentuma e kötet. Még ő vá­logatta, rendezte el, részt vett a vég­ső szöveggondozásban is, ami egy ilyen gigantikus méretű könyv ese­tében nem is egyszerű munka. Er­délyi Zsuzsanna hosszú élete, ősei­től öröklött hihetetlen munkabírá­sa és szorgalma igazán csak az ilyen nagy, egyetlen tömbből faragott mo­numentumokban nyilvánulhatott meg. A mostani kötet immár a har­madik ezek sorában. A nevezetes első: az általa gyűjtött archaikus népi imák a Hegyet hágék, lőtőt lépék több, folyton kiteljesedő kiadásaiból az egész magyar világ­ban közismertté váltak. Majd má­sodikként megjelent a „...százado­kon át paptalanúl...” c. könyve: egy ugyancsak impozáns antoló­gia, amelyben az 1970-ben orszá­gos mozgalommá indult népi imád­sággyűjtés „befogadástörténetének” dokumentumait tették közzé. Jel­lemző, hogy az eredeti imák, majd az ezekkel foglalkozó írások kiadá­sa után csak harmadjára állott rá a szerző, hogy most már az ő szem­szögéből tekinthessük át ismét ezt a varázslatos világot. A mostani, har­madik monumentum ez a könyv: Erdélyi Zsuzsannának tudományos tanulmányait és a gyűjtésre, kiadá­sokra, kortársaira vonatkozó visz­­szaemlékezéseit közli. Mivel tartal­mazza írásainak teljes bibliográfiá­ját, az olvasó maga is rájöhet, még ebben a hatalmas könyvben sem ta­lálható meg „minden” írása, figye­lemfelkeltő újságcikkei, népzenei

Next

/
Oldalképek
Tartalom