Farkas Zsolt: Szia. Esszék, kritikák (Pozsony, 2013)
Érték és érvényesülés
Voltaire-nek Pangloss mester alakjával, ha jóindulatúak vagyunk - és legyünk - abban van igaza, hogy a teljes kritikátlanság butaság. Abban viszont a jónéhány kritikusnak van igaza, hogy Voltaire nem sokat értett meg Leibniz okfejtéseiből és/vagy javaslatából, miszerint a lehetséges legjobb világ közel kell hogy álljon a való világhoz. Lebniz persze ezt logikai szükségszerűségként igyekszik igazolni, ami külön szimpatikus benne, ráadásul teljesen mentes Pangloss mester hibájától, mert nem az a tétel, hogy ez a világ jobb már nem is lehet, hanem az, hogy a már lehetséges világok közül a legjobb. De ha nem is fogadjuk el ezt mint logikai szükségszerűséget, etikai és pszichológiai maximaként könnyen igazolhatóan jobb, mint ha az ellenkezőjéből indulunk ki, az ellenkezőjében hiszünk. Régi bölcsesség: ha valamire nagyon vágysz, tekintsd úgy, hogy már teljesült. Ez lehet naiv illúzió, aminek lehetnek hátrányai, de mindig jobb, mint a cinikus vagy rosszindulatú szemlélet és cselekvés. Amely állandóén ezzel riogat: „lúzer vagy, gyógyíthatatlan idealista vagy, ha az értékben hiszel és nem a kíméletlen önérvényesítésben”. Éppen mivel az érték, hogy mi az értékes, ilyen bonyolult, nehezen megvitatható, mérhető, egzaktan nem eldönthető ügy, az erre vonatkozó alapvető vélekedések: projekciók és próféciák. A legfontosabb valóságalakító tényezők. Minden ember szabad. Ha valaki azt hiszi, hogy az ember lényegileg önző, a világot szörnyű törvények irányítják, akkor ennek alapján cselekszik, ezt hirdeti, ezt a valóságot teremti és erősíti napról napra. Aki meg jobbakat hisz, azt lesajnálja vagy kiröhögi vagy leszarja, vagyis nem engedi érvényesülni. Az, hogy igyekszem jó lenni - jó író, jó gondolkodó, jó fej stb. -, az azt jelenti, hogy másoknak is jó. Ha csak szerintem jó, az gyanús. Ha a szerintem jó nem érvényesül, akkor még valamit, valamiket nem tudok. Nem tudnak azok, akik ignorálják a dolgaimat vagy egyenesen ellenszenveznek vele. És ki mondja/mutassa meg nekik, ha nem én. Ráadásul a világban, de még Mo.-on is rengeteg a jó bor, és miért ne orientálja a nagyérdeműt egy legalább olyan jó cégér. Mindenesetre van egy durva és a rossz tüneteket tisztán felmutató mo.-i példánk, József Attiláé. Aki kvantumugrás a magyar irodalomban, sokkal jobb, erősebb, elevenebb ma is, mint az összes kortárs és korábbi, Ady, Babits, Kosztolányi és a többi; erényeikkel is, korlátoltak és pöffeszkedők és hamisak mellette. Akit, amíg élt, mégis min265