Farkas Zsolt: Szia. Esszék, kritikák (Pozsony, 2013)
Győz a jó
fogalmakról KSzE műveiben nincsenek részletes elemzések, inkább csak úgy röpködnek a szövegben, cifrázza őket, de ki nem fejti. Afféle címkék; elsődleges hivatásuk, hogy azt a benyomást keltsék, hogy mekkora szakmai műveltség és olvasmányhegy van mögöttük, ezek mind ott vannak, és a címkékkel együtt azokat a hatalmas anyagokat is mozgatja, hegyeket mozgat, itt már csak a magas szintű megaanyag-menedzsment megy, ámulj és bámulj, korszerűtlen földi, a nagy és kis dolgoknak micsoda látása és briliáns kezelése, itt már csak a Kánon Karmestereinek olümposzi és nüanszos és fineszes cseveje hallik, az angyalok nyelve, a világokat igazgató karizmatikus bölcsek orákuluma. Miért is korszerű a szétszórt alany? Hja, Nietzsche még korszerűtlen (unzeitgemäß) volt... Bezeczky (mint korábban mások) joggal állapítja meg, hogy a MIT „erősen bírált szerzőket olyan értékekkel ajándékoz meg, melyek semmilyen értelemben nem tekinthetők a koncepció részének.” (37. o.) Juhász Ferencről pl. azt írja KSzE, hogy „tüneményes költői tehetséggel” rendelkezik. Lapalji jegyzetem: „Inkább: egy olyan pont, ahol a koncepciót nem veszi olyan rigiden - hálisten.” Egy-egy művet - a koncepcióból logikusan következő módon - elmarasztalónak számító jelzősorral illet, akkor hogy bukkan fel mégis mellettük a „jelentős mű” kifejezés. (39. o.) Lapalji jegyzet: „Mikor a Megengedő beszél, te a Dogmatikust provokálod.” 7 (appendix: háborús történelem) ...a [József Attila] konferencia nem párbeszéd vagy vita volt, hanem az elhúzódó háború egyik összecsapása... Először is: a küzdelem nem korlátozódik József Attila életművére. A felek szembenállása elsődleges, az egyedi csetepaték pusztán az ellenségesre fordult viszony következményei. Esetünkben József Attila életműve nem annyira a konferencia tárgya, mint inkább az összecsapás terepe volt. Másodszor: nem fenyeget béke. Ha mostanában csönd van, akkor ez nem fegyverszünet, hanem a csata utáni erőgyűjtés időszaka. Harmadszor: nem várható kölcsönösen tiszteletben tartott szabályok („ius in bello”) kihirdetése - annak ellenére sem, hogy nem totális háborúról van szó. Negyedszer: 309