Fehér M. István: József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája. Irodalmi szöveg és Filozófiai szöveg (Pozsony, 2003)
V. Irodalmi szöveg és filozófiai szöveg
külön szó arra a fogalomra, úgy körülírható [.,.]”.315 A másik oldalon ezzel szemben az a helyzet, hogy „a műalkotás mivolta az alak”,316 a költészet pedig „nyelvben való, alakja a nyelv”.317 Valamely költemény vagy annak ihlete ennnélfogva nagyon is „ragaszkodik kiválasztott változtathatatlan alakjához”.318 A fentebb összefoglalt gadameri jellemzéshez József Attila imént idézett meglátásai nagy mértékben illeszkednek, sőt - aligha túlzás állítani - szinte teljes egészében egybevágnak vele. A nyelviség, amely „egy értekezést és egy költeményt”319 megkülönböztet egymástól, József Attila számára megfelelő kiindulópontot jelent a műalkotás - általa ihletnek nevezett - sajátos alkatának föltárására, hozzáférhetővé tételére. Hogy a nyelviség a műalkotás számára mennyire nem közömbös, kitűnik egy kapcsolódó meggondolásából is. Az értekezés tartalmát ki lehet mondani, írja József Attila, a kimondás pedig nem változtat rajta: „igazsága igazság marad akkor is, ha egy mondatban, vagy ha tizenöt mondatban mondom el”.320 Az érteke-3.5 JAÖM III, 246. o.; JATCSZ 132. o. (Kiemelés F.M.l.) 3.6 JAÖM III, 248. o.; JATCSZ 29. o. 3.7 JAÖM 111,246. o.; JATCSZ 131.o. 318 JAÖM 111,247. o.; JATCSZ 133. sk. o. Nem közömbös, de itt csak egy utalás erejéig említhető, hogy József Attila a nemzet fogalmát az ihlettel, pontosabban a „közös ihlettel” törekszik leírni. Eszerint a nemzet összetartó ereje a nyelv, közelebbről a költői nyelv, melynek értelmében „ugyanazt a nyelvet beszélők közös szellemiséggel rendelkeznek” (JAÖM III, 246. o.; JATCSZ 132. o.). 3,5 JAÖM III, 232. o.; JATCSZ 99. o. 320 JAÖM III, 235. o.; JATCSZ 104. o. 187