Fehér M. István: József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája. Irodalmi szöveg és Filozófiai szöveg (Pozsony, 2003)

V. Irodalmi szöveg és filozófiai szöveg

alakja” - saját tulajdon nyelvi formája - „nincs”.329 Ugyanezt a tényállást írja le saját szavaival Gadamer, amikor arról beszél, hogy a filozófiának nincs saj átla­gos értelemben vett „nyelve”: „az »ész nyelve« nem külön, önmagáért való nyelv”;330 „a filozófiának mint olyannak nincs nyelve [...]. A filozófia [...] kizárólag a fogalom közegében mozog 331 - Ugyanezt a tényállást írja le saját szavaival Gadamer, mondottuk, de az eddigiek ismeretében (s az épp fölhozott idézetek fényében) belátható, hogy így is fogalmazhatunk: a Ga­damer által jellemzett tényállást írja le saját szavaival József Attila. A filozófust a hermeneutikai tradíció, Pla­tón- és Augustinus-elemzések, míg a költőt saját költői praxisa és kortársi neoidealista filozófia tanulmányo­zása vezetik gondolataik szavakba foglalásában. V. 1. Croce, József Attila, Gadamer „A filozófiának mint olyannak nincs nyelve [...]. A filozófia [...] a fogalom közegében mozog [...]”, idéztük Gadamert, s bocsátottuk előre korábban, hogy ez a belátás a platonista-hegeliánus tradíció horizontjá­ban helyezkedik el, melynek a neohegelianus Croce is leszármazottja, s akitől József Attila ösztönzéseket me-329 JAÖM III, 235. o.; JATCSZ 104. o. Vö. JATCSZ 91. o. 330 GW 1,425.0. = IM 294. o. 331 „Philosophie und Literatur”, GW 8, 237. о. 197

Next