Fehér M. István: József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája. Irodalmi szöveg és Filozófiai szöveg (Pozsony, 2003)
II. József Attila művészetelméleti írásai és az esztétikai hermeneutikai horizontja: Összefüggések és párhuzamok
Szembeötlő például rögtön az a fentebb már idézett megjegyzés, mely szerint „a művészetről való fogalmaink zavarosak”, hogy - amint egy másik helyen hasonlóképpen, sőt még radikálisabban hangzik - „a művészetről ez ideig fogalmunk nincsen”.21 „A művészettel a tetszettan (széptan, aisthetika) foglalkozott”, állapítja meg kiindulópontban József Attila, s ily módon neki köszönhető, hogy „a művészetről ez idáig fogalmunk nincsen”; mindenesetre „az esztétika”, hangzik a sokatmondó megállapítás, „nem juttathat el a művészet mibenlétének megértéséhez”.22 József Attila feljegyzéseit valójában át- meg átszövi az esztétika filozófiai alapjaival szembeni alapvető elvi elégedetlenség. Ha Gadamer szerint az esztétika nem szolgáltat igazságot a művészetnek, akkor József Attila egészen hasonlóképpen fogalmaz akkor, amikor azt írja: „[...] a művészet a tiszta esztétika illetékessége alá sem tartozik”.23 „Hihetetlen, de való”, hangzik egy helyen a súlyos kifogás, „hogy míg a bölcselet mindig mindenben a sajátos minőség megértésére törekedett, addig a művészet letagadhatatlanul sajátos minőségét az esztétikán át mindig elkente [...], ami által [...] a művészet különössége eltűnt szem elől [.. .]”.24 Ezt a megállapítást Gadamer élénken üdvözölhette volna, s minden további nélkül egyetérthetett volna vele. 21 JAÖM III, 226. o.; JATCSZ 262. o. 22 JAÖM III, 230. o.; JATCSZ 94. o„ vö. uo„ 88. o. 23 JAÖM III, 230. o.; JATCSZ 86. o. 24 JAÖM III, 230. o.; JATCSZ 89., 94. sk. o. (Kiemelés F.M.I.) 38