Fehér M. István: József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája. Irodalmi szöveg és Filozófiai szöveg (Pozsony, 2003)
II. József Attila művészetelméleti írásai és az esztétikai hermeneutikai horizontja: Összefüggések és párhuzamok
Nyilván túlzás volna azt állítani, hogy József Attila szórványos megjegyzései („kimondottan”) valamely fundamentálontológiai-hermeneutikai igazságfelfogássá állnának össze. Ám a tény mégiscsak tény marad: azt az igazságfelfogást, mely Heidegger kritikájának célpontja (hogy tudniillik az igazság a kijelentés szintjén volna lokalizálható), József Attila is fölöttébb kérdésesnek találja. Azt a feltevést, mely szerint - miként József Attila fogalmaz - az igazság csak kimondott formában igazság, tehát hogy az igazság a nyelvi megnyilvánulások szintjéhez volna köthető' (ami nyilvánvaló előfeltétele annak, hogy az igazságot a nyelvi megnyilvánulás és a valóság közti egyfajta megegyezésként értsük) - ezt a feltevést József Attila is kérdésessé teszi, sőt képtelenségnek nevezi, ez pedig aligha jelentőség híján való. Ha tovább tallózunk József Attila fogalmazványai között, egy további, noha talán kisebb jelentőségű párság a kijelentés sajátossága, már Husserl tett egy nem elhanyagolható lépést, amikor az igazságot mint adekvációt a szemlélet körébe utalta; ehhez kapcsolódik azután Heidegger, amikor ugyanezt a tant Arisztotelészig vezeti vissza s nála lokalizálja. Görög értelemben még a logost megelőzően s nála eredetibben állítható az igaz az aisthesisről, írja a Lét és időben (SZ 33. o.; vö. uo., 226. o., továbbá GA 20, 69. skk. o.; GA 21, 107. skk., 114., 121. skk., 181. o.). Husserl vonatkozó felfogását összegezve írja Lévinas: „Az adekváció a jelentésadó aktus által gondolt tárgynak az intuitíve szemlélt tárggyal való megegyezésében áll. [...] Nem az ítélettel válik az igazság lehetségessé, hanem fordítva, az ítélet előfeltételezi ama elsődleges igazságfenomént [...]” (E. Lévinas: Théorie de l 'intuition dans la phénotnénologie de Husserl, 4. kiadás, Paris: Vrin, 1978, 133. o.). 53