Fehér M. István: József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája. Irodalmi szöveg és Filozófiai szöveg (Pozsony, 2003)
II. József Attila művészetelméleti írásai és az esztétikai hermeneutikai horizontja: Összefüggések és párhuzamok
A játék fogalma mármost József Attila esztétikai szövegeiben is megjelenik. A vonatkozó szöveghelyek jellegzetes oszcillációról tanúskodnak, ennek megfejtésére, feloldására pedig éppen Gadamer felől tehetünk gyümölcsözően kísérletet. Mindenekelőtt a játéknak a „játék-valóság” ellentét horizontjában értelmezett (és Gadamer által bírálatnak alávetett) fogalma jelenik meg, ez utóbbit pedig József Attila Gadamemél csöppet sem kisebb vehemenciával támadja. „A szemlélet [...] külön lényegnek mondja a művészetet és nem is tehet másként [.. olvashatjuk egyik vonatkozó fejtegetését. „Mégis a történet folyamán akadtak gondolkodók, akik kétségbe vonták különvalóságát és egyéb tevékenységekkel azonosítgatták Itt elsősorban és csupán arra az együgyű meghatározásra utalok, amely játéknak nevezi el [.. ,]”.75 Az „együgyű meghatározás” jelző egy másik helyen is fölbukkan, ahol József Attila éppenséggel a Spieltriebet tiszteli meg vele.76 Ha a fentiekben helyenként úgy fogalmaztunk, József Attila egyik vagy másik megfogalmazásával Gadamer minden további nélkül egyetérthetett (vagy lelkesen üdvözölhette) volna, akkor most okunk van fordítva azt mondani: a játékfogalom gadameri kritikáját s tőle elszakíthatatlanul e fogalom eredeti ontológiai jelentésének rehabilitációját a maga részéről pedig József Attila üdvözölhette volna nem kisebb lelkesedéssel. „A műalkotás nem kikapcsol, szórakoztat, álomba ringat vagy elvarázsol (miközben az igazi valósághoz 75 JAÖM III, 224. o.; JATCSZ 56. o. (Kiemelés F.M.I.) 76 JAÖM III, 252. o.; JATCSZ 83. o. 63