Fehér M. István: József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája. Irodalmi szöveg és Filozófiai szöveg (Pozsony, 2003)
II. József Attila művészetelméleti írásai és az esztétikai hermeneutikai horizontja: Összefüggések és párhuzamok
hemenciával támadja. A vonatkozó szöveghelyek elemzése révén véltem leginkább alátámasztani a tézist, mely szerint az esztétika alapjainak József Attila általi kérdésessé tétele egyes pontokon az esztétikai horizont meghaladásának gadameri törekvésével rokon vonásokat mutat, s arra hivatkoztam, hogy amit Gadamer a művészet esztétikai megközelítésében szűkre szabottnak, fonáknak, tévesnek érzékel, s az esztétikai tudat, annak absztraktsága, valamint az esztétikai megkülönböztetés fogalmaiban bírálat tárgyává tesz, azt József Attila is távolságtartással, heves kritikával illeti, s hogy e kritika egyik középpontja a játék fogalma köré szerveződik. Ehhez itt még egy kiegészítő megjegyzés kínálkozik. Az utolsónak elemzett szöveghelyen, ahol figyelmünket a legrészletesebben bölcselet és élet párhuzamba állítására irányítottuk, s innen próbáltunk József Attila elméleti pozíciója és a hermeneutika közötti további párhuzamokra következtetni - az egymás mellé helyezés alapját itt is a játékfogalom alkotja. A szöveghely a köré a belátás köré szerveződik ugyanis, mely szerint az (inautentikus) játékfogalommal nemcsak a művészet, de a bölcselet és az élet sem jellemezhető: művészet, bölcselet és élet egyaránt az (inautentikus) játékfogalom elutasításának az összefüggésében kerül József Attila e szövegében egymás mellé. Innen szemlélve még egy adalék birtokába jutunk annak megerősítésére, hogy aheideggeri hermeneutikai filozófiafogalom nagyjábólegészében József Attila egyértésére találhatott volna. Hiszen a művészetnek, a bölcseletnek és az életnek a valósággal szembeállított játékként való jellemzése, me-87