Fehér M. István: József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája. Irodalmi szöveg és Filozófiai szöveg (Pozsony, 2003)
III. József Attila művészetelméleti írásai és az esztétika hermeneutikai horizontja: Eltérések és szembenállások
pedig abból a célból, hogy - mint fogalmazott - „azt az igazságtapasztalatot, melyben a műalkotás részesít bennünket, megvédj [e] azzal az esztétikai elmélettel szemben, mely eltűri, hogy a tudomány igazságfogalma leszűkítse”. Ily módon az esztétikai horizont meghaladási kísérlete József Attila esztétikai írásaiban nagyon is párhuzamba állítható Gadamer alapvető törekvésével, s e meghaladási kísérletben a fentiek során számos hermeneutikai vonást fedezhettünk fel. Az esztétika alapjainak József Attila általi kérdésessé tétele egyes pontokon (a pszichologizmus elutasításában, annak a megkérdőjelezésében, hogy az esztétika „a művészet mibenlétének megértése” szempontjából termékenynek bizonyul, leginkább azonban a játékfogalom bírálatában) rokon vonásokat mutat, az esztétikai horizont meghaladásának gadameri törekvésével (avagy a hermeneutikai jellegű filozófiával általában), annak az irányában mozog, illetve egy tágan értett hermeneutikai művészetfelfogás kereteibe kényszeredettség nélkül beilleszthető. A fentiekben e célból József Attila esztétikai írásainak gondolatai között tallóztunk, s természetszerűleg a felvillanó párhuzamokat helyeztük az előtérbe, rájuk irányítottuk figyelmünket. Elemzésünk előrehaladásával azonban egyre kevésbé kerülhetjük meg a kérdést: hogyan illeszkednek a felvillantott (hermeneutikai párhuzamokat mutató) gondolatok az esztétikai töredékek további részeihez, vajon milyen mértékben jellemzőek József Attila napjainkig hozzáférhetővé vált esztétikai gondolkodásának egészére? 91