Fehér M. István: József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája. Irodalmi szöveg és Filozófiai szöveg (Pozsony, 2003)
III. József Attila művészetelméleti írásai és az esztétika hermeneutikai horizontja: Eltérések és szembenállások
Az utóbbi persze túlontúl igényes kérdés, s a következőkben legföljebb adalékokat szeretnék e kérdés megválaszolásához nyújtani. Valamelyes bizonyossággal állítható: az esztétikai töredékek hozzáférhetővé vált részének nem pusztán elszigetelt, de középponti gondolata az esztétika alapjaival szembeni elégedetlenség, ez pedig, úgy vélem, joggal rokonítható Gadamer hermeneutikai művészetfelfogásának az esztétikai horizont meghaladására irányuló alapvető törekvésével. József Attila feszegeti az esztétikának nevezett diszciplína határait, számos vonatkozásban szűknek találja a művészet megértésének szempontjából az esztétika által biztosított, előre adott, illetve maga előtt talált fogalmiságot, más szóval, az esztétika „ruhája szűknek” bizonyul a számára, s arra tesz kísérletet, hogy e ruhát átszabja. József Attila törekvése helyenként meglepően ugyanabba az irányba mozog, mint Gadameré, az esztétika meghaladása felé, éspedig - ismét csak Gadamerhez hasonlóan - abból a célból, hogy a művészetnek igazságot szolgáltasson. Ez az azonos irányba való mozgás azonban egy ponton megszűnik, illetve azt is mondhatnánk, József Attila esztétikai töredékei gondolati mozgásának nem ez az egyetlen iránya. A hermeneutikai művészetértelmezés felől szemlélve József Attila az esztétikai horizont határait számos ponton feszegeti ugyan, de nem töri át. Sőt, gondolati törekvése más helyeken - valójában a részletezettebb gondolatmenetek többségében - ellenkező irányba mozog. Ezáltal a hermeneutikával való kapcsolat nem szűnik meg, de párhuzam helyett szembenállással van dolgunk, azaz a vonatkozó részek Ga-92