Fekete Éva: Lukács György. Késleltetett életrajz (Budapest, 2021)
"A forradalom (és ezzel együtt az emberiség) sorsa a proletariátus ideológiai érettségétől, osztálytudatától függ" (1919-1929)
napjára. Remélem, hogy még soká lesz módja az életművén való tovább munkálkodásra; igazi embernek ennél többre nincs is szüksége, mást nem is vár az élettől. Az, hogy ma a gondolkodás és a költészet területén is mint a mindenütt meglevő barikád két oldalán állunk, mit sem változtat azon, hogy ott is felismerjem a tisztességes meggyőződést és komoly küszködést a lényeges kérdésekkel, ahol a kínált megoldás tartalmát nem fogadhatom el, ez ugyanolyan szükségszerű, mint az Ön motívumai. Barátságunk évei alapozzák meg ezt a teljesen nyílt hangnemet. Meg fogja érteni minden további nélkül, hogy ma ugyanolyan meleg barátsággal kívánok Önnek minden jót, mint tíz évvel ezelőtt, amikor még írásommal is részt vehettem az Ön születésnapi ünneplésében. Minden jót tehát. És mindenekelőtt sok élvezetes munkát. Gertruddal együtt szívből üdvözlöm Önt és feleségét - a régi barátsággal híve: G. Lukács.”297 Nem ez az első és nem az utolsó példa a világnézeti szigorúság és a személytelen tárgyilagosság összekapcsolódására Lukács karakterében, de a megfogalmazás tisztasága okán talán a legpontosabb. Magyarországi kapcsolatok. 1926 tavaszán Lukács találkozik a fiatal József Attilával. A költő a nővérének írott szokásos kedves-szomorú, nyomorúságával hivalkodó, pénzkérő levelek egyikében számol be a megismerkedésről: „Tisztelt Asszonyom! / F. ha kelt b. levelére válaszolva ki kell jelentenünk, hogy rendelésének közelebbi meghatára 2970p. 175-176. 219