Fekete Éva: Lukács György. Késleltetett életrajz (Budapest, 2021)
"A forradalom (és ezzel együtt az emberiség) sorsa a proletariátus ideológiai érettségétől, osztálytudatától függ" (1919-1929)
zása után haladéktalanul és szolidan eleget teszünk. Itt említjük meg, hogy Lesznai Anna (Jásziné), Balázs Béla és Lukács György igen nagy költőnek tartanak, különösen az utóbbi - mint az első világirodalmi - nem kozmopolita - kvalitásokkal rendelkező proletár-lírikust, aki hivatva van mielőbbi nagyobb pénzküldeményedet kézhez venni. Fent említett urak - különösen tekintettel a »Die Weltliteratur, wie sie ist und wie sie sein soll«-ra - közös levelet írtak Kner Izidornak, hogy J. A. könyvét kiadja, mely cég tehát velünk összeköttetésben fog állani, mit is bátorkodunk nagy tekintetű lábaid előtt zöld ágakhoz hasonlóan szertekinteni.”298 Az idézett megjegyzés Lukács számára lényegi kérdésre utal, arra, amit Adynál a nemzeti problematikából kinövő forradalmiság formateremtő diadalaként jellemez. Lukács későbbi József Attila-képes adós marad ennek a kérdésnek a kifejtésével, annál is inkább érdekes ez a korai vélekedés. József Attila - feltehetően - e találkozás hatására foglalkozott Lukács esztétikai tanulmányaival. Elméleti, esztétikai írásaiban - pl. Az irodalom és szocializmus című tanulmányában felismerhető Lukács formafogalmának hatása. 1930- ban Hankiss János és Juhász Géza Panorama de la Littérature Hongroise című könyvéről írott recenziójában explicite állást foglal Lukács György mellett. „Lehetetlen hát észre nem venni a könyvben is azt a minden téren érvényesülő hivatalos, úri módszert, amely a magyarság zömét, a három millió koldust, a parasztságot, meg a munkásságot a magyar közösség szellemi folyamatából kitagadni próbálja. [...] Az eddigiek tökéletesen megmagyarázzák, hogy Tormay Cécile miért nő óriásira, miért terebélyesedik Móricz Zsigmond fölé, hogy miért nézik Lukács Györgyöt levegőnek, amikor a páratlanul zavaros, elveket még elnagyolt vonalakban sem sejttető Németh László József Attila válogatott levelezése, szerk. Fehér Erzsébet, Akadémiai, Budapest 1976,107-108.