Fekete Éva: Lukács György. Késleltetett életrajz (Budapest, 2021)
"Minél inkább átfejlődik a kapitalizmus általános embertelensége a fasiszta bestialitásba, annál inkább válik minden mély és valódi realista emberábrázolás tiltakozássá" (1930-1945)
A magyar irodalom és Európa kapcsolatáról írt kitűnő cikkében Németh Andor a nacionalista kurzus idején figyelmeztet Petőfi és Ady forradalmiságára. Ő írja József Attiláról az első értő tanulmányt néhány hónappal a költő tragikus öngyilkossága előtt. S amikor arról beszélünk, mit jelentett a Szép Szó a magyar szellemi életben, nem szabad megfeledkeznünk József Attila jelentőségéről sem. József Attilát a Szép Szó egyik szerkesztőjeként a polgári demokrata, urbánus írók csoportjához fűzték személyes kapcsolatai, ehhez az irányzathoz vonzotta filozofikus beállítottsága, elméleti éleslátása is, de költészetében egyképpen jelen vannak a népi írók szociális felismerései s az urbánusok racionalista követelései egy humánus, ember és világ ellentétét feloldó szocializmus perspektíva feltételezett harmóniájának lírai keretébe állítva. A Szép Szó működésének gyenge pontja a földkérdéssel, a népi írók földreformjavaslataival foglalkozó publicisztika. Szerzőik nem rendelkeznek a Válasz cikkíróinak hozzáértésével, és a népi írók körében kétségtelenül fellelhető antiracionalista, antiurbánus és időnként antiszemita tendenciák kompenzálásaként méltatlanul lebecsülik a földkérdés megoldására tett javaslataikat. Ebből az ellentétből bontakozott ki a harmincas évek végére az ún. népies-urbánus vita, a korszak két legjelentősebb progresszív szellemi mozgalmának áldatlan, máig nem gyógyuló sebeket okozó polémiája. Az Új Hang lapjain elsősorban Révai József és Lukács György kísérte figyelemmel a népi írók és a Szép Szó-kör tevékenységét. Az antifasiszta népfront megteremtése szempontjából értékelik eredményeiket, és bírálják elméleti vagy politikai hibáikat. Révai - mint a Központi Bizottság tagja - különböző álneveken (Temes Andor, Vörös Sándor) írt összefoglaló jellegű ideológiai-politikai cikkeiben, Lukács egyes művek, illetve folyóiratszámok kapcsán. A mérce, Ady, az ő politikai éleslátása, hitetlenül is hívő forradalmisága. Ahogy Lukács az 1939. januári számban megjelent Ady, a magyar tragédia nagy énekese című