Fekete Éva: Lukács György. Késleltetett életrajz (Budapest, 2021)
"Az út az új emberhez egyúttal és elválaszthatatlanul a népi demokrácia útja is" (1945-1971)
ményt, s az alakuló közgyűlésről szóló beszámolójában meggyőzően elemzi, milyen rombolást végzett a Horthy-Magyarország rendszere a politikai tudatban, honnan kell kiindulnia a magyar szellemiséget átformálni akaró, a demokráciára fogékonnyá tevő politikának. „Minden ellenforradalom részeire bontja a társadalmat - írja -, mégpedig annál inkább, minél inkább teremt úgynevezett átfogó »nemzeti« szervezeteket. Ez nemcsak azért történik, mert az ellenforradalom, különösen annak modern, fasiszta változata a kölcsönös bizalmatlanság, a kölcsönös félelem, a denunciálástól való rettegés légkörét hozza létre. A sajtóban a virágnyelv uralkodik, az olvasók megtanulnak a sorok között olvasni. De mivel véleményüket még a magánéletben is alig cserélhetik ki, közvélemény nem jöhet létre. De az atomizálás messze túlhaladja ezeket a kereteket. A fasiszta reakció társadalmi állapotaira jellemző, hogy a nemzet »egységes megszervezésének« demagóg jelszava a társadalmi rétegek rendkívül éles ellentéteit takarja, nem engedi a nyilvánosság felszínére jutni. Egész társadalmi rétegek és az azokat képviselő értelmiségi elemek mindinkább különbözőképpen beszélnek. Polgár, paraszt, munkás egymás mellett beszél el. Nem tudják egymást megérteni még a fasizmussal szemben ellenzékben álló irányzatok sem, így nálunk az urbanisták és a népiesek.” A közös nyelv kialakításához döntően fontos az álláspontok tisztázása; ezt teszi Lukács a Magyar Kommunista Párt Politikai Akadémiáján december 2-án tartott előadásában. Az előadás témája József Attila, de konkrét tárgya a költő és a párt viszonya, az ún. pártköltészet kérdése. Lukács Vas Istvánnal polemizálva kifejti, hogy illúzió a költő társadalomfelettisége. „Minden író - azzal, hogy ír - politizál, pártot vállal. A kérdés csak az, milyen fokú tudatossággal teszi ezt.”444 A legelő: Pártköltészet, in: uő: Magyar irodalom - magyar kultúra, 293. (első megjelenés: Lukács György-Horváth Márton: József Attila. Két előadás, Szikra, Budapest 1946.)