Füzi László: Az idő keresése (Budapest, 2017)
Elakadások
53. A nyolcvanas évek második felében már tisztában volt azzal, hogy a társadalom értékrendje soha nem tér vissza a korábbi állapotokhoz, így azzal sem biztatta magát soha, hogy valamilyen okok miatt az olvasók visszatérnek majd az irodalomhoz. Nem tudta, s nem is akarta becsapni magát, így aztán belátta, hogy bizonyos társadalmi folyamatok visszafordíthatatlanok. Érezte, hogy a korábbi világ helyére annál gyakorlatibb, a teóriák helyére a praktikumot állító világ jön majd. Nagyon keveset tudott arról, hogy miért változik meg a társadalom értékrendje, akkor még a médiák világáról szinte semmit nem hallott, a digitális forradalomról még csak nem is hallhatott, ahogyan a számítógépekről sem, főképpen pedig azoknak a társadalomra gyakorolt hatásáról nem, de magát a változást, a társadalom magatartásának, mentalitásának átalakulását érzékelte. Ha valami, akkor ez juttatta el a magyar társadalmat a nyolcvan kilences átalakuláshoz. Számos oka van, természetesen számos oka van a társadalmi változásoknak, de a legmeghatározóbb szerepet a mélyben lezajló változások, átalakulások játszották. Ha így volt ez, ahogyan mondta, akkor miért fordult visszájára minden, kérdi magától a már szinte történelmi távlatot teremtő három évtized elmúltával. 54. Amikor az irodalommal kapcsolatban lévő pályáján elindult, több szerep betöltésének a vágyát is kitűzhette volna. Gondolhatta volna, lehetne kritikus, akár még vezérkritikus is, összetoborozhatna egy nemzedéket, erősíthetné a csoport összetartozás-tudatát, küzdhetne a nemzedék tagjainak érvényesüléséért. Saját kora irodalmában és előző időszakok irodalmában is számos példát látott erre. (Itt osztja meg a felismerését, ahhoz, hogy valaki a saját korának az irodalmát értse, jól teszi, ha egy korábbi időszak irodalmának akár 263