Füzi László: Az idő keresése (Budapest, 2017)
Az idő keresése
század költői című vers sajátos feltételrendszerét elemezte: „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!” Petőfi prózai írásait olvasva magam bukkantam rá ezekre a fantasztikus sorokra: „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez uj evangyélioma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szivembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek, és az élethez-jutottaknak szűk lett a hely, és tomboltak és őrjöngtek bennem.”*** Az érettségire és a felvételire Király István igaz, akkor még csak kétkötetes, de mégis hatalmas monográfiájából készültem fel, s bár a kétmeggyőződésű forradalmiság gondolata nem győzött meg, Ady forradalmisága magával ragadott. Sokszor mondtam magamban A márciusi Naphoz című vers sorait: „Mert a világ siet s most kerül dűlőre: / Érdemesek vagyunk életre s jövőre? / Büdös úr-szag pénz-szag sehol így nem kábít, / Minden: változásért és újért kiált itt. / S ha papok tömjénjük gőgösebben rázzák, / Mindezek halálos sorsunk magyarázzák: / Petőfi szavánál van szükség jobb szóra: / Mindent meglátom, mindent fólrugóra. / Efényes Március csatasorba állít: / Végre talán eljut bús Magyarországig.” Egyetemista voltam, amikora a szegedi antikváriumban rátaláltam az Ady által válogatott Petőfi-verseket tartalmazó elegáns kötetre, azonnal megvásároltam. **** A kötet elején (elüljáró írásként) Ady Piros és fekete című írása áll, ma is érzem a borzongató érzést, amelyik elfogott a következő sorok olvasásakor: „Úgy válogattam össze Petőfi Sándor forradalmi verseit, hogy megfessék e felséges ember aktualitása s rokonsága azokkal, akik ma Magyarországon (bárhogy fáj az ijesztő szó) forradalmat csinálunk. ... Sorban leközöljük e könyvben, idő-sorban s rendben, azokat a Petőfi-verseket, melyek a forradalmi Petőfit mutatják meg szerintünk s Petőfi mai aktualitása szerint, a szociális forradalom Petőfijét. Hirdetjük és valljuk, hogy Petőfi nem azoké, akik belőle 1849 óta élnek, de a mienk, mindazoké, akik Magyarországon a változás, a megújulás, a forradalom áhítozói vagyunk.” Mindaz, amit József Attila forradalmiságáról hallottam-olvastam, már nem kötött le, éreztem, hogy valójában nem az iskolás leegyszerűsítéssel tanított versei a nagy versek. * * Babits Mihály: Az írástudók árulása, in: Babits Mihály: Esszék, tanulmányok, Össze-29