Füzi László: Az idő keresése (Budapest, 2017)
Az idő keresése
az eredeti marxi osztályharc-teória nem funkcionál, a munkásosztály nem képes az emberiség felszabadításában neki tulajdonított szerep betöltésére, viszont annál inkább gondolkodhat és cselekedhet helyette egy élcsapat, a párt. Trockij már 1904-ben észrevette, hogy a lenini felfogás leglény egéhez tartozik, hogy az osztályt behelyettesíti a párttal, a pártot a hivatásos forradalmárok rétegével, ezt pedig a központi bizottsággal, s megjósolta, hogy ez a folyamat végül egyetlen diktátor teljhatalmához fog vezetni.”* Németh László még a harmincas években ehhez hasonló módon különböztette meg egymástól Lenint és Sztálint - mindez a politika manipuláló erejét mutatta meg neki, magáról a kiinduló ideológiáról azonban csak sejtéseik lehettek. * Zelei Miklós: Az első klasszikus, Forrás, 1989.5 62. 21. Olvasott mást is, természetesen. Azt is mondhatná, hogy inkább mást olvasott, nem a fentebb felsoroltakat, mondja. Petőfit, azon túl, amivel tanulmányai vagy munkája során találkozott, ritkán olvasta, József Attilát is ritkán, s inkább később olvassa majd módszeresen, de akkor már végképpen nem az ún. forradalmisága miatt, hanem inkább azért, mert könyörtelen logikájával ő mondta a legtöbbet a végső helyzetbe került emberről. Később Camus-t ugyanezért olvassa majd mélyen, minden mást félretéve. Adyt viszont sokat és sokáig olvasta, szinte állandóan, diákként is, s kezdő tanárként is. Azt figyelte benne, ahogyan a korát értette, ahogyan értette és teremtette azt, mondja. Adyt majdhogynem történetírói elemzések helyett olvasta, magyarázatként pedig az Ady-értelmezőseket figyelte, minden, ami vele kapcsolatban a szeme elé került, azt sugallta számára, hogy a legapróbb történések mozgatóival, s kora nagy, egyetemes mozgástörvényeivel is tisztában volt, mindent érzett, s mindent elmondott ezzel kapcsolatban. Szerette a próféciáit is. A nagy emberek a gesztusaik által is léteznek, 32