Füzi László: Balvégzetű évtized? Esszék, tanulmányok (Pozsony, 1996)
A balkáni (meg a magyar) vekker, az egyetemes pusztulás - és a derű
pozitív vagy negatív példává - a kivételest, az egyszerit. Benes azonban nem példabeszédeket tart, hanem képeket fest, nem szimbólumokat alkot, hanem a maga világának elemeit tátja fel, vetíti elénk: nem azt mondja, hogyha nem vigyáztok, ilyen lesz a világ, s mégcsak nem is azt, hogy ilyen a világ, merthogy az ilyen példákat bemutató ábrázolásban mindig van valami példabeszédszerű, egyszerűen csak festi az általa meglátott világot, festi, mert nem tehet mást... Ha meg akarjuk érteni ezt a festészetet, több „állapoton” kell keresztül jutnunk. Az első állapot minden bizonnyal a megdöbbenésé: miképpen lehet a rútot, a nem-szépet a festészet tárgyává emelni, kérdezhetjük. A második a meglepődésé: az artisztikusság, s ez alatt nemcsak a fölényes mesterségbeli tudást, hanem a részletekig menő, kényes műgonddal történő megdolgozottságot is értem, miképpen egyeztethető össze a rúttal, a leszorítottsággal, a szépre való fogékonyság elvesztésével? A harmadik állapot az, amikor a festőt prófétának véljük, s képeiben valami példabeszédszerűt veszünk észre. Ha ezeken az állapotokon keresztüljutunk, akkor érünk el a valódi megértéshez: a festőt festőnek látjuk, az általa ábrázolt világot pedig világnak, sajátos törvényekkel bíró világnak, ennél többet nem tehetünk. „A nem-zenéből értjük a zenét” - mondja József Attila nevezetes, Bartókról írott töredékében. Demény János, a bartóki életmű legalaposabb értelmezője ezt a tételt a következőképpen interpretálta: „A nem-zene: a világról alkotott kép. Bölcseleti probléma. Ha valakiben meg tudjuk változtatni a világról alkotott képet, megváltozik a hallás igénye is, és vágyakozás ébred benne az új iránt.” A mű, legyen az kép, vagy zene, vagy vers, önálló világot képvisel. Aki ezt a világot meg tudja érteni, az képes a mű, legyen az akár kép, akár zene, akár vers megértésére is. Nem egyszerűen a művet kell tehát megérteni és értelmezni, hanem azt a világot, amelyikből a mű kinőtt. S ha a művész, akárcsak egyetlen embernél is, de elérte a világról alkotott képe megváltoztatását, akkor már elérte azt, amit elérhetett... Benes érett alkotóként költözött át Jugoszláviából, a Vajdaságból Magyarországra, írtam. Nem jelent ez mást, mint azt, hogy itt elkezdődött pályaszakasza, ha egyáltalán külön pályaszakasznak tekinthető, magában hordozza a korábbi időszak törekvéseit, elképzeléseit, motívumait is. Az átte-137