Füzi László: Balvégzetű évtized? Esszék, tanulmányok (Pozsony, 1996)
Balvégzetű évtized
kell ezt a látványt, annyira valóságossá válik ez a kép, tudunk a nemzetközi tömegsírokról is - ezeknek a száma azóta csak szaporodott a cambridge-i úrifiúkból lett kémek történetét, s a történelem menetére gyakorolt hatásukat azonban számos vonatkozásban a mai napig homály fedi. S bár a korabeli lapokból kitetszően, s a visszaemlékezések szerint is az akkori Magyarországon lehetett tudni, hogy mi történik Németországban, s mi Oroszországban, Orwel „szókimondó, kétfrontos küzdelmét az emberséges szocializmusért” a nyolcvanas évek közepéig keveset emlegették a hazai tájakon, ahogyan József Attila szavait sem idézték a „fasiszta kommunizmusról”... A harmincas évek történéseivel kapcsolatban a megértést nem csupán a manipuláció nehezíti, hanem az is, hogy teljes egészében még mindig nem tudunk ennek az évtizednek az utókora lenni. Éppenséggel az újabb magyarországi történések mutatták meg, hogy a hazai köztudat hosszú ideig nemcsak a „fasiszta kommunizmus” kifejezés mögötti tartalmakkal nem nézett-nézhetett szembe, hanem a jobboldaliság mögötti veszélyeket sem mérte fel. De ha kitekintünk a bennünket körülvevő országokra, akkor vajon nem ugyanezt látjuk-e - a megismételt, újabb kisebb népvándorlásokkal „gazdagítva”? A harmincas évek dilemmái tehát nem zárultak le a negyvenes évekkel s a háborúval, éppenséggel ma látjuk, hogy negyven esztendei lefojtottság után milyen hévvel törnek ismét a felszínre, mégha némi avíttság is érződik már az át-átizzó problémákon. Ehhez hasonlóan elmondhatjuk azt is, hogy az évtized nagy kérdései valójában nem az évtizeden belül keletkeztek: a történelem folyamata „termelte ki” az első világháború után is rendezetlenül hagyott területi problémákat, mélyen a századelő óta kísérte az emberiséget az életérzés válsága, s a világnézeti útkeresés különböző irányai is feltűntek már az előző években-évtizedekben... Mindezek ellenére ebben a vonatkozásban is elmondható az, amit már a harmincas-negyvenes évek közötti kapcsolat kapcsán említettünk: ennek az évtizednek a húszas évek felől is megvan a maga sajátossága, önértéke. Idézhetjük ismét Cs. Szabót: „...hol vannak a húszas évek, az a sokkal izgatóbb megelőző, s még ma is eleven korszak, amelynek csak romlott függvénye a vészterhes világpolitika által ide-oda hányt következő tíz esztendő?” - kérdi. Ehhez hasonlóan vélekedik - már ami a húszas-harmincas évek szétválasztását illeti - a nagy tekintélyű történész, Paul Kennedy is: „Ha tekintetbe vesszük a lehangoló valóságot, hogy húsz év-15