Füzi László: Balvégzetű évtized? Esszék, tanulmányok (Pozsony, 1996)
Németh Lászlóról és utóéletéről - 1995-ben
kapcsolódást igazolhatja, éppen úgy, ahogyan az író-utódok esetében is, annál is inkább, mert ez a kötődés, legyen szó akár a közéletró'l, akár az irodalomról, a legtöbb esetben csak az utódok által vállalt, ám a szóban forgó szerző művéhez való viszonyulásra, s annak befogadására is visszahathat. Mindez természetesen érvényes Németh életművének és az általa a saját idejében betöltött, s nem is könnyen leírható szerepnek az utóéletére is. Még ha egy csomó nehezen megengedhető engedményt teszünk is a magunk felfogásának kárára, akkor is csak azt mondhatjuk, hogy a szerep utórezgései - lényegében már megváltozott körülmények között és szükségszerűen más emberekben - csak addig létezhetnek, ameddig az ezt a szerepet felszínre hozó, aztán pedig formáló körülmények is továbbgyűrűznek az időben. Mindenképpen egészségesebb azonban, ha az egyes szerepek a maguk korából táplálkozva nőnek ki, természetesen csak akkor, ha egyáltalán szükség van efféle szerepekre. A valamikori jelenséghez pedig akkor jutunk a lehetséges módon a legközelebbre, ha sikerül a maga történetiségében megragadnunk és megértenünk, tehát abba a korba belehelyeznünk, amelyben léteznie megadatott - a műveket pedig a maguk törvénye szerint sikerül megértenünk és leírnunk. Ha tartjuk magunkat a fentebb elmondottakhoz, akkor többek között a Németh László-i életmű máig terjedő utóéletének két meghatározó erejű sajátosságához juthatunk közelebb. Az egyik sajátosság az, hogy ebben az utóéletben érvényesülnek a megértésre és a leírásra törekvő megközelítések, a másik pedig az, hogy élnek a legkülönbözőbbképpen, de mindenképpen egymástól eltérő módon értelmezett szerep továbbéltetésének törekvései is. Mielőtt meglepődnénk ezen, el kell mondanom, hogy nemcsak Németh László esetében van ez így, hanem másoknál is, sőt, így volt ez mindig, amióta az írói életművek közösségi befogadásának jelensége egyáltalán létezik. Gondoljunk csak arra, hogy az elmúlt közel másfél évszázadban, tehát csak a halála után, s nem életében, hányán és hányán sajátították ki a maguk céljaira Petőfi életművét, s hányán igyekeztek a maguk számára hasznosítható tőkét kovácsolni sorsából, életéből és halálából, az epigonoktól egészen a politikusokig, s egészen azokig, akik vélt testét négyökrös szekéren akarták Pestről Kiskőrösre vitetni, hogy közben rájuk, a szekér mellett haladókra is essen némi fény. S kell-e ezek után egyáltalán szólnom József Attiláról, s másokról? A mi szemeink előtt most a Németh László-i életmű befogadása zajlik, többek között politikai rendszer-, időnként pedig hatalomváltás közepette, a befogadás kísérője25