Füzi László: Balvégzetű évtized? Esszék, tanulmányok (Pozsony, 1996)
A mai magyar költészet és a társadalom
A (szerep)versekben létezés öröme és fájdalma: gondolatok Baka István költészetéről A szerepversek végigkísérik a költészet történetét, hiszen szinte mindegyik vers a lírai én állapotának, pillanatnyi helyzetének önálló formában való kivetülése. A költő már évszázadok óta különböző szerepekben létezik, mondhatnánk úgy is, hogy önmagát helyezi különböző szerepekbe, s egészen kivételesnek mondható az a szituáció, amelyikben a versírói én, a vers hősének az énje és a versírói én mögött álló alkotói én teljesen azonos egymással. Baka István költészetét szinte ennek a költészetnek az indító pillanatától végigkísérik a szerep versek. Első kötetében (Magdolna-zápor, 1975) a Bolgárok című verse (később csatlakozott hozzá a Székelyek című, már korábban is meglévő, de az akkori viszonyok közepette nem közölhető verse) egy népcsoport történelmi sorsát mondja el, többes szám első személyben, tehát a sorssal (itt nem mondhatjuk, hogy a szereppel) azonosulva. S ha a többi verset nézzük, akkor is számos olyat találunk, amelyikben egy-egy történelmi személy, vagy alkotó sorsán keresztül önmagáról is beszél. A névsor valóban gazdag: Dózsa, a kuruc harcosok, a prédikátorok, Petőfi, Vörösmarty (több versben is, ő Baka leginkább önmagához „alakított” hőse), Ady (a Háborús téli éjszaka című kompozíció központi alakja, és a Tűzbe vetett evangélium című vers is az ő alakját idézi), József Attila - aztán következnek a zenészek, Mahler, Rachmaninov, Liszt Ferenc (a Liszt Ferenc éjszakái című nagy ciklusban) -, s külön említve, mindenkitől elkülönítve Széchenyi alakja következik, többek között a Döbling című, nemcsak terjedelmére nézve nagy ciklusban. Baka István legújabb megidézettje Sztyepan Pehotnij orosz költő, azaz orosz önmaga, merthogy ez a név valójában Baka István nevét rejti, lévén hogy az ő nevének az orosz megfelelője. Arra a kérdésre, hogy Baka miért orosz önmaga szerepét átélve beszél a világról, alighanem soha nem kapunk teljes választ, s azért nem, mert a költészetnek számos olyan mozzanata van, amelyik a racionalitás szintjére nem fordítható át, ezen a szinten tehát nem is megválaszolható ez a kérdés. Válaszkísérletek természetesen léteznek, ezekből magam is megfogalmazok kettőt. Elsőként arra utalok, hogy Baka az orosz nyelv és orosz költészet kiváló ismerője, számos orosz költő, köztük például Joszif Brodszkij magyar fordítója, és az orosz kultúrát, s ami talán legalább ennyire fontos, az orosz 78