Füzi László: Kötések, szakadások. Hármaskönyv (Pozsony, 2012)
Megérkezés
így, verseket, szövegeket, történelmi tanulmányokat sorról sorra olvasva jutottunk valamennyivel közelebb a történelemhez. 39. Azt, hogy mi volt a különbség egy tanári szoba, vagy egy iskola szellemi légköre és egy lázadó irodalmi szervezet légköre között, magam is megtapasztalhattam. írtam sűrűn utaztam Pestre, ha tehettem, a Fiatal írók József Attila Körének ülésére is elmentem. A FIJAK akkor valóban a lázadó korszakát élte, ezerkilencszáznyolcvan október 30-31-én rendezte meg Szentendrén a tanácskozását a fiatal irodalom helyzetéről. Erről a tanácskozásról csak töredékes hírek jutottak el hozzám, az írószövetség székházában tartott, a FIJAK felfüggesztése körüli vitákra azonban rendszeresen feljártam. A felszólalók körül Elek Istvánt már régről ismertem, Csordás Gábort, Lezsák Sándort, Tóth Erzsébetet, Csengey Dénest, Szilágyi Ákost vagy éppen Hideg Antalt, Csajka Gábor Cypriánt akkor ismertem meg. Ezerkilencszáznyolcvanegy nyarán Tatára is elmentem, ott nyílott lehetőség arra, hogy a FIJAK tevékenységének felfüggesztése kapcsán a jelenlévők Pozsgay Imrével pár mondatot válthassanak, különösen Csajka Gábor Ciprián aktivitására emlékszem. Ott volt emlékezetem szerint Győré Balázs is, Reményi József Tamásra viszont abból az időszakból nem emlékszem, csak később ismertem meg a Mozgó Világnál betöltött roppant fontos szerepét. Mindazonáltal engem leginkább Zelei Miklós személye jelentette a FIJAK-kal a kapcsolatot. Már nyilván a JAK korszakában hangzott el a szervezetből „kiöregedett" Tamás Gáspár Miklós és az esszéista Orosz István búcsúbeszéde. Hasonlóan virtuóz és tudatosan felépített beszédekkel azóta sem találkoztam. Mindez az élmény egységes tapasztalattá állt össze bennem, nem tudom, hogy mi mikor történt, csak a tanácskozások, beszélgetések légkörére emlékszem. Ennek segítségével tudom megválaszolni a feltett kérdést, hogy mi a különbség egy tanári szoba és egy lázadó írószervezet tanácskozásának a légköre között. A tanári szoba légköre mindig tekintélytiszteleten alapul, a lázadó írószervezet viszont csak az érveket fogadta el, valódi tekintélyt ott csak érvekkel és a gondolkodás következetességével lehetett szerezni. 386