Füzi László: Kötések, szakadások. Hármaskönyv (Pozsony, 2012)
A kilépés
épületben voltunk Jóni Gáborral, Kelemen Mártonnal, Kovács Attilával, az ebédlő előtti sorakozón mindig a sor végén állt Lukács Zoltán, ő lesz majd az, akivel az egyetemi évek során talán a legszorosabb kapcsolatom alakul majd ki. Sajátos szellemi kapcsolat volt ez, „Lükát” a történelem foglalkoztatta, engem az irodalom, így jól kiegészítettük egymást. Csapody Miklós alattam végzett egy évfolyammal Sopronban, neki is Szalai Dénes volt a magyartanára, kapcsolódási pontok így azonnal adódtak. Miklós lesz az, akinek majd jelzem, jelentkeznünk kellene Ilia Mihály spec, koll.-jára, amelyet a külföldi magyar irodalomról hirdetett meg. Társadalmilag is sokrétű volt ez a kör, sokan jöttek vidékről, faluról is, például Kovács Attila Kecelről, mások kisebb városból, így Dobozi Eszter Ceglédről, ugyanakkor sokan Pestről, Nagy Zoltánék történetét Petz Györgyre hivatkozva már idéztem. Most jelent meg György Péter emlékezése Apám helyett címmel, ennek az emlékezésnek még mindig a Péter világára, „társadalmi hátterére” utaló fejezeteit olvasom a legnagyobb érdeklődéssel. Az foglalkoztat, ami másoknál is, honnét indulva lépett be a közös világunkba. Kövér Lajos tősgyökeres szegedi volt, sokat tudott segíteni a mindennapi élet megszervezésében. Ez a kör azonnal kibővült a kollégiumi társaimmal. Az első évben a Bolyai kollégium „nagytermében együtt voltam Fekete Tivadarral, Molnár Ádámmal, ő már akkor Róna-Tas András óráira járt, Józsa Gyurival, édesapja Pécselyen volt orvos, Bodosi György néven megírta Illyés Gyulával, Németh Lászlóval kapcsolatos emlékeit. Kovács Attila a zárt alföldi világról beszélt, ha beszélt, s titkos szerelmeiről. A következő évben már jóval kisebb szobában hárman laktunk, a József Attila kollégiumba való átkerülésünket követően, harmadévtől az akkor már publikáló költő, Belányi György és Kovács Attila lesz majd a szobatársam, a mellettünk lévő szobában, az ajtót egy heverő torlaszolta el, a már akkor szlavisztikával foglalkozó Kocsis Mihály, s a már akkor irodalomelmélettel és irodalomtörténettel foglalkozó Szigeti Csaba lakott. Alapvető fontossággal bírt, hogy egy vizsgára melyik könyvből, jegyzetből készültünk föl. Karácsonyi Béla például a legújabb történeti összefoglalókat adta meg az irodalomjegyzékben, de csak az általa az ötvenes években írott jegyzetét kérdezte. Ennek az ideológiai tételeket kifejtő vagy alátámasztó részét el kellett hagynunk, a történeti részeket viszont szinte szóról szóra meg kellett tanulnunk. A jegyzet évfolyamról évfolyamra gépelt változatban öröklődött. Karácsonyi Béla egyébként a vizsgáztatásnak a kötetlenebb, de az ismereteket a szokásosnál mélyebben felmérő módját alkalmazta. Nála egy diák vizsgája másfél órát is igénybe vett, a kihúzott tétel mellett évszámok, fogalmak is előkerültek, ezeket értelmezni kellett, a hagyományos beugró pedig az Árpád-ház rokonsági kapcsolatainak a felmérését szolgálta. Karácsonyi egy nap nyolc-tíz embert vizsgáztatott le, ez reggelről késő estig eltartott. 226