Füzi László: Kötések, szakadások. Hármaskönyv (Pozsony, 2012)
Megérkezés
Miklós nehezen engedi az embert, azok közé tartozik, akiknek egy-egy emberrel elképzelései vannak. Nem a maga arcára akarja formálni őket, de nem hagyja, hogy eltűnjenek. Időnként rám írt, mit csinálok, mikor jövök Pestre, mentem is hozzájuk a Szász Károly utcai lakásukba, aztán, ha hallgattam, újra írt, s Egerbe is eljött hozzánk viszonylag sűrűn. Ebben az időszakban éppen az írószövetség KISZ-titkára volt. Ma mosolygunk ezen, akkor is mosolyogtunk rajta, az egész KISZ-en, azon, hogy az írószövetségnek volt KISZ-szervezete, s hogy ennek a szervezetnek éppen Miklós volt a titkára. Egyébként akkor is mosolyogtunk ezen, mosolyogtunk és csináltuk. A most felfakadó miért?-et is meg kellene egyszer válaszolni. Az írószövetség KISZ-szervezete nyilván korábban, s akkor is sóhivatal volt. Némi szerep mégis jutott neki, ez a szerep a létéből fakadt. Akkor, amikor a FIJAK működését felfüggesztették, ez ezerkilencszáznyolcvanegy első felében történt meg, a KISZ-szervezet létét nem függeszthették fel, vagy egyszerűen csak lusták voltak felfüggeszteni, így szerepe volt abban, hogy a Fiatal írók József Attila Köre végül is József Attila Kör néven tevékenykedhetett tovább. Zelei Miklós (1948); író, újságíró. Szemléletében a valósághoz kötődés és az abszurd egyaránt jelen van, az abszurditást az élet valóságos vonatkozásaiból bontja ki. Jó példája ennek A kettézárt falu című könyve (Ister, Budapest, 2000, Adolf Buitenhuis képeivel). Ez a könyv a valamikori csehszlovák-szovjet, majd a szlovák-ukrán határon álló Nagyszelmenc és Kisszelmenc közötti falat mutatja be, azt, hogy az értelmetlen fal felhúzása miképpen tette tönkre, nehezítette meg az ottani emberek, családok életét. A könyv valójában azt mutatja meg, hogy a huszadik század a maga abszurditásával hogyan lépett bele az emberek életébe. Miklóssal később sokat dolgoztunk együtt, szerkesztője voltam a Hullaciróka (Kalligram, 1998) című elbeszélés-kötetének. A kötetet, éppen valóságvonatkozásai miatt az egyik legjobb magyar posztmodern kötetnek tartom. Először a bokassa című verse ragadt meg bennem. „ÓVAKODJATOK A PILLANATTÓL / AMIKOR A PORTRÉFESTÉSZET/ŰJRA DIVATBA JÖN” - olvastam a versben. S a következő sort is ebben a versben olvastam: „a szájába tömött teniszlabdán is szájat növeszt”. Miklós elmesélte ennek a sornak a valóságtartalmát, azt, hogy a nagy sztálini tisztogatások idején a hóhér teniszlabdát nyomott áldozatai szájába, hogy ne tudjanak üvölteni. (A vers a Híd című kötetben jelent meg, Szépirodalmi Kiadó, 1984. A kötetet a szerző Ilia Mihálynak ajánlotta.) 385