Füzi László: Lakatlan Sziget I-III. Napló 1997-1999 (Pozsony, 2000)
III. - Töredékek
körülmények. Nyáron egy hetet töltöttünk az Isztriai-félszigeten, nem a méreteit, a jellegét tekintve kistáj, belátható időn belül minden hajlata, beszögellése, emelkedője, kanyarulata, öble megismerhetővé válna, de nem tettünk mást, mint belekóstoltunk, akárcsak a turistaipar sok ezer és tízezer fogyasztója, most pedig már a szokásos őszi útjainkra készülünk. Egyházashetye, Szekszárd, Szeged, Hévíz következik szépen sorjában, egy-egy nap vagy csak pár óra erejéig. Miközben látom, hogy Szepesi Attila miképpen éli meg a természeti világot, a tájakat, érzem azt is, hogy az utazások, bolyongások az idegenséget is újjászülhetik, ezért értem, azt hiszem, nagyon mélyen. Tandori Dezsőt, aki a maga bolyongásai után így fakadt ki: nem bírok elutazni többé... Nem, mert mégiscsak külsőként mutatkozik az egész világ... A mostani, mondjuk, a hatvan közeli Tandori nagyon közel áll hozzám, úgy gondolom, sokat értek, vagy inkább érzek abból, amit ír. Legutóbb azt írta, hogy Írországban még sosem ivott, ezért mégiscsak muszáj elmennie oda, másutt meg arról beszélt, hogy ivás nélkül az írás unalmas lenne, s valójában erről van szó: arról, hogy meddig éltethetjük azt, ami csak a magunk számára fontos, márpedig az írás, s ami mögötte van, lassan az egész kultúra pár ember ügyévé egyszerűsödik, hogy az írás, a mű teljessé tétele, a motívumok továbbgondolása, éltetése miképpen zár ki bennünket a külső világból. Kafka, Joyce számára ez még nem volt kérdés, Joyce még kétely nélkül éltette a maga zárt, s valójában csak az önmaga szemei előtt létező művét, a mai író számára viszont fontos kérdéssé vált, mert annak a hiánya, amit nem ír meg, már nem érződik. A hétköznapiság szintjén a meg nem írt dolgok hiányát nem érezte, mondjuk, József Attila sem, de azt mégiscsak átélte, hogy az előtte felsejlő világegészből hiányozna az, amit nem írt meg. Ezért is teljes az, amit megteremtett, s ezért kérdezi Tandort: „Hát ez, írni? mégsem írni? Ez nem kérdés? Ezt ‘Rimbaud’ megoldotta? vagy Reinhardt? Malevics? Kafka? Witti? Valami jön, és nagyon részletes. Végjátékká sem egyszerűsödik az élet 238