Füzi László: Lakatlan Sziget I-III. Napló 1997-1999 (Pozsony, 2000)
I. - Zugló
kor azonnal tudatosulnak a különböződések is. Ha egyáltalán fontosak ezek az utalások, akkor azért fontosak, mert a távoli előképek segíthetik ezt a regényt abban, hogy megtalálja a maga helyét a magyar irodalom hatalmas folyamában. Ennél azonban valóban fontosabb az, hogy a Jadviga párnája vérbeli regény, fogva tartja olvasóját, olvastatja magát, állandó meglepetésekkel szolgál - az olvasónak nem kell törődnie sem a dokumentumjelleggel, sem az előképekkel, sem a regényíró szuverenitásával, csupán el kell olvasnia ezt a regényt... . .. Abban is van valami jó, hogy az ember nem megy be a maga vonatával a Nyugatiba, csak leszáll Zuglón, megtesz pár száz métert, de már a Mexikói úton (a város mintha a töltés túlsó oldalán a Hungária körúttal véget érne), itt már csönd van, fák vannak, bokrok, most zöld minden, mintha otthon lennék, s ezért van abban valami jó, hogyha az ember nem megy be a maga vonatával a Nyugatiba, hanem... Zuglóban persze nem vagyok otthon, most viszont megérzek valamit Sándor Iván otthonosságtudatából. Talán azért is, mert nem a város felől jövök, s Zuglót nem a várossal való kapcsolatában, hanem önmagában szemlélem. Igazán otthon Zuglóban azonban Sándor Iván van, azt hiszem, ismeri is ennek a mikrovilágnak minden lényeges elemét. Korábban még nem jártam erre, Ivánékhoz eddig az Amerikai útra mentem, most először csöngetek be a korábbitól alig ötszáz méterre lévő lakásba. Pár perc múlva már a teraszon állunk, innét nézem a kertben lévő rózsabokrot, a fákat s a szomszéd ház kertjében virágzó gesztenyefákat. Nézzed, mondja Iván, a gesztenyefák őrizte házban írta József Attila a Wallesz Lucának címzett, áldalak búval, vigalommal kezdetű verset. Azonnal el tudom helyezni magamat, s a történet is felidéződik, annál is inkább, mert Ivánnak a Wallesz Lucával folytatott beszélgetését 1995-ös József Attila-összeállításunkban közöltük. Könnyű megtalálni a bekötött évfolyamban az idekapcsolódó részletet. A verset, mondta Ivánnak Wallesz Luca, József Attila fogadásából írta: „ Volt egy közös barátunk, úgy hívták, hogy dr. Nagy Sándor. Műegyetemi tanár volt, volt egy lapja, amely összesen két példányban jelent meg, a Szintézis. Hihetetlenül művelt ember volt, aki már