Füzi László: Maszkok, terek… Esszék, tanulmányok (Pozsony, 2005)

II

II „(győzelem ha van)” Gondolkodástörténeti párhuzamok József Attila és Németh László világában Lengyel Andrásnak Alig egy éve jelent meg A Semmi közelében című, József Atti­la, Németh László és Márai Sándor gondolkodói alkatáról al­címet viselő, három esszét egymás mellé állító kötetem. Ha az elmúlt hónapok kapcsán a könyv „fogadtatástörténetéről” egy­általán mondani lehet valamit, akkor az mindenképpen azzal kapcsolatos, hogy az esszéket egymás mellé állító szándék ész­revétlen maradt. Hol önmagukban vizsgálták a három esszét, s így külön-külön szóltak arról, amit József Attiláról, Németh Lászlóról és Márai Sándorról írtam, hol viszont azt emelték ki, hogy a három alkotót miért kell - akár egyetlen, ám kulcsfon­tosságúnak vélt motívum, a Semmi révén - egymás mellé állí­tani, hiszen ők, függetlenül kapcsolódásaiktól és a különböző­ségeiktől, mégiscsak a mieink. Ez a kétpólusú megközelítés József Attilával és Németh Lászlóval kapcsolatosan - de akár Márai Sándor alakját is megemlíthetjük - valamiképpen még mindig magában hordozza az előítéletes gondolkodást, azt, ami a három alkotó egymásról való vélekedését, ítéletalkotását is 114

Next