Füzi László: Maszkok, terek… Esszék, tanulmányok (Pozsony, 2005)
II
rék” szétpattanásának jelensége Némethet is foglalkoztatta: „Amikor a fény már a szféra felét sem tudta megkerülni, voltak pontjai a világegyetemnek, melyek közt elszakadt minden összeköttetés, a buborék elpattant. Ezen a koron ma már messze túl vagyunk. A szétpattanás percében a világ sugara 1,7-e volt az eredetinek, ma talán ötszöröse. Eljön az idő, hogy spirálködtől spirálködig sem ér többet a fény, s a Tejút csillagcsoportja elveszti társai nyomát. Szerencsére, a világban anyag és gravitáció nem egyenletes, s így a szorosabb csillagvilágok még soká ellenállhatnak a repulziónak, de lassan az ő szoros szövetségüket is kikezdi a kiterjedés. A termodinamikai halálon kívül íme egy újfajta halál felé is halad a világegyetem, s ki tudja, nem függ-e össze a kettő?” Németh László ismertetése a Tanú hetedik, 1934 februárjában megjelent számában látott napvilágot, azzal kapcsolatosan, hogy József Attila olvasta-e ezt a számot vagy éppenséggel a szóban forgó írást, nem rendelkezünk adattal, ám ez ebben az összefüggésrendszerben nem is bír fontossággal, hanem az, ahogyan egyazon jelenséggel kapcsolatosan egymástól függetlenül, de mégis hasonló módon tájékozódtak. Németh leírása most annyiban fontos, hogy fogódzókat adhat József Attila képeinek megértéséhez. József Attila kozmikus képei közül ugyanis jó néhányat a newtoni, majd az einsteini felfogás alapján is lehet értelmezni, ám amikor ezek a képek „mozgásba lendülnek”, akkor csak a táguló világegyetem elvének alapján lehet megérteni őket. 4. Miután Németh László is, és József Attila is ismerte a természetben érvényesülő törvényeket, nem csoda, ha mindketten a társadalom mozgásánál is a természetiekhez hasonló törvények érvényesülését szerették volna látni. A társadalom mozgásával kapcsolatosan - úgy is mondhatnánk, társadalmi céljaiknak alárendelten kulcskifejezésként - mindketten a szabadság és a rend kifejezéseket használták, nem függetlenül koruktól, 122