Füzi László: Maszkok, terek… Esszék, tanulmányok (Pozsony, 2005)
II
attól a kortól, amelyben szinte minden politikai irányzat valamiféle rendképzettel lépett fel. A kifejezések használatában az az érdekes, hogy azokat mindketten egymás feltételeként értelmezték. József Attilánál látszik ez a már idézett Világosítsd föl című versben is, a kifejezések negatív formájában való szerepeltetése kapcsán. Németh az 1934júniusában a Tanúban megjelent Helyzetkép című írásában írta: „Szabadság és rend nem ellentétek, mint ahogy feltüntetik, hanem egymás feltételei. A szabadság nevet csak az a szabadság érdemli meg, amely az értékek örök égboltja alatt akar szabad lenni, s nem rend az, hanem rabság, amely az élet apró, természetes önkormányzatait nem tudja beilleszteni a maga tágabb terébe.” Lengyel András idézte József Attila Május című versének egyik fogalmazványát, ebben olvashatjuk: s a szabadság kihordja majd szép gyermekét, a rendet, az ágon a virág kihajt. A Légy ostoba! című versben József Attila 1935 augusztusában írta: ...Ne félj. A szép szabadság csak ostobaság. Eszméink között rabon ugrálunk, mint az üldözött majom, ki tépi ketrecének rácsát. Ezt követően íródott meg 1935 novemberében a Levegőt!, benne az ismert sorokkal: Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! 123