Füzi László: Maszkok, terek… Esszék, tanulmányok (Pozsony, 2005)
II
módra nem regény. A legmesszebbre akkor jutottál, amikor a Spionnovella pofonjait és az édesapád által írott jelentés pofonjait egymásra vetítetted: remek, mondtam magamban, valódi próza, miközben a filoszi megalapozottságot is érezhetjük, közben pedig Rád gondoltam, nem biztos, hogy örültél volna ennek a dicséretnek. De ha nem csak a csúcsjeleneteket nézzük, akkor is láthatjuk, hogy regénnyel állunk szemben. Nézzük csak: apád jelentései, a jelentésekhez tartozó idő - aztán az, ahogy Te azt az időt megélted, nevelődésed ideje, ez szép szó, szeretem, munkáid belső ideje, az az idő, ami bennük van, s az, amelyikben írtad őket, különös tekintettel a CaelestisK, majd a könyv utóéletéhez tartozó idő, benne az az idő, amelyikben apád jelentéseit megismerted, közben kiszakított idők és terek, író-olvasó találkozók, most már értem, hogy miért csak felolvasásokra vállalkoztál akkortájt, Berlin, Frankfurt, Történeti Hivatal, végül a regényt lezáró nagy utazás Pesten, az, ahogyan a változó időben apád presszóit keresed, múlt jelen és jövő kavarog, regény ez, valódi regény, rengeteg finom - és durva nyelvi játékkal, az apáddal kapcsolatos jelzők pedig egyszer majd nyilván bekerülnek Bartos Tibor vagy valaki más szótárába. Mondjam, hogy írói bravúrok sora? Nem illik a témához, de illik a könyvhöz, erről már Te tehetsz. Valamikor írni akartam egy dolgozatot: Az apa motívuma Esterházy Péter műveiben, Németh Lászlóval is így kezdtem, szép filoszmunka lehetne, de hát Némethnél is fontosabb volt ennél, hogy az Emberi színjátékban már benne volt az Iszony, abban pedig az Irgalom. Negyven év iszonyú munkája kellett ahhoz, hogy az első regényből elindulva majdhogynem abból kibonthassa az utolsót. S az életet is úgy kellett megélnie, hogy megmutathassa azt, ami már fiatalon megmutatkozott előtte. Illyésnél is ezt látom: a Hunok Párisban című regényben (?) benne volt a Puszták népe, mindkettőben a Beatrice... József Attilát idézed (Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is), az ő első csilla160