Füzi László: Maszkok, terek… Esszék, tanulmányok (Pozsony, 2005)

I

tott le utolsó verseivel hogy nála az állítás pontossága a szel­lemi és egzisztenciális elbizonytalanodás legyó'zésének szán­dékából fakad. Mivel a jelenségek feltehetó'en összefüggnek egymással, minden bizonnyal a hiány és a bizonyosság elveszté­se közötti kapcsolat miatt választottam ezt a két sort a tavaly nyári Forrás-szám, a Hiány-lexikon mottójának. De ha az utóbbi évek megkésett felfedezését - s egyik legnagyobb olvasmány­­élményemet Márai Sándor időrendbe állított Napló it nézzük, vagy nem is csupán a Naplóit, hanem mindazt, amit Márai az Egy polgár vallomásai után vallomásos prózában írt, akkor is a kétely uralomra jutását látjuk. Egyszerű vallomásként is ­­pedig mennyivel több annál - a 20. század egyik legnagyobb dokumentuma ez, a szétesés, a kaotizálódás dokumentuma. Abban, amit a század racionalizálódásának neveznek, Márai nem talált kapaszkodót, élete végén ezért folytatott hatalmas küzdelmet a rátörő Semmivel, s talán ezért értette nagyon mé­lyen a Semmi birodalmáról legtöbbet mondó József Attilát: „Ba­bitsosai egy időben a legjelentősebb magyar költő volt: másfé­leképpen volt »költő«, szólátomásai voltak, s ez a másféleség, amelyet a tudat már nem kontrollált, nagy erővel szólalt meg a költészetében. Látomásai, szóképei, titkos utalásai, az őrült­nek és a költőnek ez a jajongó jelbeszéde ritka tünemény az irodalomban. Hölderlin és Verlaine, Kleist és Rimbaud között van valahol... De József Attila az őrület erejével, egy-egy sza­vával néha mélyebbre nyúlt, mint bárki más előtte” - írta róla 1957-ben. S ha a Te gondolati törekvésedet nézem, Iván, azt, ahogy feltárod „az én integritásának felbomlását”, ennek kü­lönböző stációit, akkor sem mondhatok mást, mint azt, hogy a szellemi színtéren történő cselekvést számos kétely kíséri. Hadd beszéljek egy másik idekapcsolódó tapasztalatomról. Sokszor hallhattam-hallhatom Buda Ferenc verseit a költő elő­adásában, de ha nem hallhattam volna őket, olvasva is észre kellett volna vennem, hogy az a költő, aki átélte és magában 73

Next