Gáli József: A püspök madarai (Budapest, 2017)
A Gyulán felnövekvő Gáli Józsefnek valóban Apor Vilmos volt a keresztapja, és valóban Auschwitzban ismerkedett meg a nála két évvel idősebb földijével, a kamasz Angyal Istvánnal, amikor Angyal megmentette őt a lengyel rabtársak gyilkos dühétől. 6 volt a „kellemetlen modorú nyurga”. Máskor a latrinába eresztették le fél napon át, hogy túlélje a szelekciót. Családtagjai közül, akikre gyerekként hol vágyakozott, hol fújtatott, egyedül ő maradt életben. Szíve és szeme ekkor már beteg volt. A Színművészeti Főiskoláról osztályidegenként kizárták és egy közértben dolgozott, első drámájára mégis József Attila-díjat kapott, így, immár munkáskáderként, visszavették. 1956. október 6-án, Rajk László újratemetésének estéjén mutatták be a Rákosi-korszakot bíráló színdarabját, a Szabadsághegyet. A nézők között Nagy Imre is ott ült. November 4. után illegális újságot szerkesztett. Halálra ítélték, de mindenki tudta, hogy ezt inkább a teljesen legálisan bemutatott Szabadsághegynek köszönheti. Még ekkor sem volt harminc éves. Végül megkegyelmeztek neki, a börtönőrök viszont teli liszteszsákot cipeltettek vele és lezsidózták. Szabadulása után a legnagyobb német szerzők müveit fordította: Kafkát, Wedekindet, Schillert, Herman Hessét, Heinrich Böllt, Ödön von Horvathot, sőt még egy Ibsen-drámát is; Kafka életművének középponti elemét, A törvény kapujábant is ő ültette át magyarra. 1968-ban orvosi műhiba miatt a klinikai halál állapotába került. Ötvenegy évesen, 1981-ben halt meg. Egyetlen kötete csak a halála után jelent meg, a drámái pedig ebben a kiadásban látnak napvilágot könyv alakjában először.