Gáli József: A püspök madarai (Budapest, 2017)
Szabadsághegy
PÉTER És lön világosság. Zsuzsa Nem szeretem a sötétet. Ha rajtam múlna, soha nem lenne sötét és soha nem lenne hideg. Az emberek jobbak lennének akkor. Ne nevess ki. Lehet, hogy a két pohárka likőr beszél belőlem, de legjobban azért irigylem azokat, akik majd a kommunizmusban élnek, mert biztos, hogy nem lesz éjszakájuk. Az atomerő egyenletes fényességet teremt, éjjelnappal világos lesz. PÉTER (Nevet.) És hogyan fognak aludni az akkoriak? Zsuzsa Világosban. Keveset alszanak, de az álmaik világosak lesznek és nyugodtak. S a munka termelékenysége is nőni fog ettől. PÉTER Te vagy az én nehéz, vasból faragott életem költészete. Zsuzsa (Kikerüli Péter ölelésre tárt karját, és körülnéz a szobában. Szemlét tart.) A mama nem várt minket. PÉTER (Az íróasztalnál ül, lábait kinyújtva ábrándozik.) Úgy jöttél az életembe, mint a versek. A nagy kalapács lármája volt kölyökkorom óta a megszokott muzsikám. Zsuzsa (A mama karosszéke mellett áll.) A mama máskor mindig vár. PÉTER Sokat mosolyogtam Andráson, aki munka után reggelig bújta Aranyt, Petőfit, József Attilát... Zsuzsa (A mama ajtaja előtt.) András is elment volna? Csend van odabent. Pedig nem késtünk. 129