Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából (Pozsony, 2015)
Bevezetés az irodalomba
csend.” Vagy: „Még ma is élnek, ha a futballért meg nem haltak.” A védelem jobb oldalára egy nagy munkabírású hátvédet állítunk: Szabó Lőrincet. Magas termete ellenére lírai alkat. A bírókkal megérteti magát: olaszul, franciául, angolul, németül, görögül és latinul beszél. Néhány verse - a Futballversenyen vagy a Vereség után - a magyar ódaköltészet élvonalába tartozik. Söprögetőnek egy szilárd jellemű, megvesztegethetetlen férfi kell. Egyetlen jelöltünk van: Mészöly Miklós. Tekintélye kikezdhetetlen, ő a csapatkapitány. Futballkönyvet nem írt, de Az atléta halála egyik legkedvesebb olvasmányunk. Egy nők után futkosó Balassi, egy hányaveti Csokonai vagy egy hirtelen haragú, lobbanékony Petőfi soha nem lehetne középhátvéd. Ide hajlíthatatlan jellemű, egyenes gerincű, megfontolt és higgadt író kell, aki pontos, precíz és nem beszél félre. Megvan: Ottlik! Ő is atléta volt, ez igaz, de egy Ottlikra, az ő sallangmentes játékára mindig szükség van. Ottlik egy szikla, egy világítótorony. Kit állítsunk balra? József Attilát. Indulatos hátvéd, szikrázó szemekkel (anyja kun volt, apja félig székely). Szegedről eltanácsolták, pedig már akkor sem középiskolás fokon futballozott. A Félidő 0-0, a Simon Jolán vagy a Könnyű, fehér ruhában című versét ajánljuk. „És tudom, mint a kisgyerek, / csak az boldog, aki játszhat. / Én sok játékot ismerek, / hisz a valóság elpereg / és megmarad a látszat.” 12