Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából (Pozsony, 2015)

Bevezetés az irodalomba

csend.” Vagy: „Még ma is élnek, ha a futballért meg nem haltak.” A védelem jobb oldalára egy nagy munkabírású hátvédet állítunk: Szabó Lőrincet. Magas termete ellenére lírai alkat. A bírókkal megérteti magát: ola­szul, franciául, angolul, németül, görögül és latinul beszél. Néhány verse - a Futballversenyen vagy a Ve­reség után - a magyar ódaköltészet élvonalába tar­tozik. Söprögetőnek egy szilárd jellemű, megveszteget­hetetlen férfi kell. Egyetlen jelöltünk van: Mészöly Miklós. Tekintélye kikezdhetetlen, ő a csapatka­pitány. Futballkönyvet nem írt, de Az atléta halála egyik legkedvesebb olvasmányunk. Egy nők után futkosó Balassi, egy hányaveti Cso­konai vagy egy hirtelen haragú, lobbanékony Pető­fi soha nem lehetne középhátvéd. Ide hajlíthatatlan jellemű, egyenes gerincű, megfontolt és higgadt író kell, aki pontos, precíz és nem beszél félre. Megvan: Ottlik! Ő is atléta volt, ez igaz, de egy Ottlikra, az ő sallangmentes játékára mindig szükség van. Ottlik egy szikla, egy világítótorony. Kit állítsunk balra? József Attilát. Indulatos hát­véd, szikrázó szemekkel (anyja kun volt, apja félig székely). Szegedről eltanácsolták, pedig már akkor sem középiskolás fokon futballozott. A Félidő 0-0, a Simon Jolán vagy a Könnyű, fehér ruhában című versét ajánljuk. „És tudom, mint a kisgyerek, / csak az boldog, aki játszhat. / Én sok játékot ismerek, / hisz a valóság elpereg / és megmarad a látszat.” 12

Next