Géczi János: A napcsíkos darázshoz. Géczi János versei (1978-2020) (Budapest, 2021)
Rovinj21 (1993)
E. P. a halottak szigetén, közjáték, 4 sor huszonegyszer idéztelek annyiszor loptalak vissza s törtelek a versbe aranyszálat a hímzéssel kiemelve kötélen sírt kék tulipánnal 1. nap (1993. július 17.), a József attila-út (584 km), 122 sor aztán estvég elindulsz testes július a nap huszonegy húszkor tűnik el ezt a lebukást nem várod meg vágysz a tengerre a tenger kék lúgjára amely átmos minthogy teljes évig az indulásra vágytál az indulásban az egész év benne van ahogy besötétedik valahol Keszthely és rédics között erre van nyolcvan kilométered bekapcsolod a magnetofont hallgatni kezded az összjózsef attilát zuhog váltakozva nagyszemű eső a jéggel az elemi szorgoskodást hallhatod vízcseppek dobolnak puha ujjaikkal a karosszérián némán villámlik fenyegetőzik valamelyik isten meg-megcsúsznak a kerekek száguldasz tovább békák ugrálnak a vízfényes aszfalton baglyok gubbasztanak a keskeny hidak alatt kívüled senki nem megy az adriára.