Géczi János: A napcsíkos darázshoz. Géczi János versei (1978-2020) (Budapest, 2021)
Rovinj21 (1993)
hullám combjai közé a tenger várna felett az aranyhomokon hatvannyolcban a határon tankokat láttál a mosdóban valaki hányt és szavalt de nem értetted ez a tenger áttetsző cián marad-e fontéra az utolsó utca amelybe búcsúzásként este belesétáltad magadat jobb kezedben szatyornyi éretlen fügével bajban a pórázzal amelyen kutyamód a lépteid vezetnek csorgó fény kecskealak mézzel csöppenő érett márványlapok az árnyak katonaposztója - felfajdulsz itt most hogy hívják a napóleoni katonát nem tudod hiába gondolod át a bevezetés egy másik életbe hőse nevét pedig ő írta az övé az európai költésrothadás hajnalban elhagytad horvátországot a napkelte előtt Szlovéniát te nem menekülsz te csupán elmégy van hova és trieszttől József attila íme hát megleltem íme íme a házak napszívta fehér csigahéjai 172