Géczi János: Törek (Budapest, 2016)
Törek 61-100. (Reményi József Tamásnak)
94. Szívemben a villamos aluszik, ^ЯНСвИ bajszával együtt József Attila. Az estének nincsen teste, csak sötét, foszlékony alakja. 95. Adj nekem egy rossz nevet, hogy abban legyek látható. 96. Sózott a szomszéd, dörmögött 1яЯВдо| az alig használt éppen-fehérségben ЩШШЯЛ a hóban körvonalazta az ördögöt. Dolgát tette itt. S ott. És az aközött. Tojásfehérjét köpködött. |н|^В| 97. Idővel vettem észre, hogy a pohár, túl azon, hogy az összes fényt átengedi a testén, mely érkezik a csillagokból, a tűzvészből, аИЯИК gyertyalángból, a kezem mellett, bármely italt magába fogad. Ы4 Ki iszik belőle, lehet akár a mása. Ekként található benne az a hajnal, amikor Doberdónál szétlövik nagyapámat s az ütegét. A kápolna, amelyben nagyanyám imádkozik. ЯН^ВВ A vak ló, amely akkor kapja vissza szeme világát, amikor apám ’Ш^НВШ megszületik.