Géczi János: Viotti négy vagy öt élete (Pozsony, 2011)

„Viotti ugyan újabb életében nem képes visszaemlékezni az előzőek eseményeire, de sej­ti, hogy minden mozdulata egy réges-régen abbahagyott moz­dulatot folytat tovább, s az a csók, amelyet a kisasszonya kézfejére pecsétel ajkával, csu­pán hajdani csókjainak sike­rületlen másolata. Sejtjei előtt újabb sejtek, hangokból és be­tűkből összeálló szavai előtt korábbi hangok és szavak áll­nak, és az a labda, amely ebben a pillanatban gurul alá a vá­roskapuból maradt két oszlop­pal közrefogott lépcsőn, ame­lyek között átsurran, hogy alá­ereszkedjen a völgyi mélység ligetébe, akár századokkal ko­rábban hull ki a játszó gyermek kezéből.” Géczi János legújabb regénye idősíkokon, területhatárokon átívelő, nyelvében is izgalmas történet. WWW.KAUIGRAM.com

Next