Gergely Ágnes: Mozdonygyári éjszakák. Metszetek (Budapest, 2021)

Gergely Ágnes új könyve az emléke­zése. De a visszatekintő elbeszélőt nem a történelmi múlt nagy esemé­nyei és összefüggései érdeklik, ha­nem a részletek. Azok a kis apró­ságok, amelyekből összeáll egy élet. Vagy ha nem is áll össze, de metsze­teket ad arról az időről, amelyben él­ni adatott neki. Pontosság, jóvátehetetlen múlt idő, életszeretet. Hiány és fájdalom. Például egy apa hiánya. „Apám tizenháromszor kapott be­hívót, először a hadseregbe, ott volt a Délvidék visszavételénél, a lábán megsebesült. Utána munkaszolgá­latra vonult be, és utolsó útján, 1945 januárjában eltűnt. Két bajtársa Kő­szegen látta utoljára, egy harmadik állítólag látta Mauthausenben. Aki megérkezett Mauthausenbe, azt el­vitte a tífusz; aki nem érte el a teher­autót, azt lelőtték. 1995-ben, a tábor felszabadulá­sának ötvenéves évfordulóján el­mentek Mauthausenbe. 2013-ban az ebenseei fogolytábort kutattam végig. 2014-ben újra Mauthausent, hátha tévedek. De nem. Apám neve sehol sincs a fogolylistán.” kalligram.libricsoport.hu

Next