Gergely Ágnes: Mozdonygyári éjszakák. Metszetek (Budapest, 2021)

Benjámin nagybátyám

BENJÁMIN NAGYBÁTYÁM Benjámin nagybátyám valójában nem volt Benjá­min, és nem volt a nagybátyám sem, csak én nevez­tem ki annak. Egy kis dunántúli faluban élt, ott lettek az ősei is eltemetve, s az egyik síron a felirat elárul­ta, hogy nagyszülei - akár az én dédszüleim - édes unokatestvérek voltak. Amikor anyám tudomást szerzett a rám vonatko­zó adatról - apám jóval az esküvő után vallotta be neki -, orvostól orvosig hurcolt engem, és mindet arról faggatta, nem leszek-e szellemileg sérült. Tud­ta, hogy verseket írok, de ezt nem említette az orvo­soknak; nagyon szerette József Attilát. A családban senki más nem írt verset, minek is írt volna. Verset Benjámin sem írt, de hamarosan meg­győződtem róla, hogy ha prózát ír, annak mindig van fontossága, mindig van veleje. Naplójában Benjámin elmondja, merre járt a má­sodik világháború alatt, és hogyan szökött meg negyvennégy telén a munkatáborból egy barátjával, Zsigmonddal együtt, aki később, azt hiszem, film- 23

Next