Gergely Ágnes: Mozdonygyári éjszakák. Metszetek (Budapest, 2021)
Benjámin nagybátyám
BENJÁMIN NAGYBÁTYÁM Benjámin nagybátyám valójában nem volt Benjámin, és nem volt a nagybátyám sem, csak én neveztem ki annak. Egy kis dunántúli faluban élt, ott lettek az ősei is eltemetve, s az egyik síron a felirat elárulta, hogy nagyszülei - akár az én dédszüleim - édes unokatestvérek voltak. Amikor anyám tudomást szerzett a rám vonatkozó adatról - apám jóval az esküvő után vallotta be neki -, orvostól orvosig hurcolt engem, és mindet arról faggatta, nem leszek-e szellemileg sérült. Tudta, hogy verseket írok, de ezt nem említette az orvosoknak; nagyon szerette József Attilát. A családban senki más nem írt verset, minek is írt volna. Verset Benjámin sem írt, de hamarosan meggyőződtem róla, hogy ha prózát ír, annak mindig van fontossága, mindig van veleje. Naplójában Benjámin elmondja, merre járt a második világháború alatt, és hogyan szökött meg negyvennégy telén a munkatáborból egy barátjával, Zsigmonddal együtt, aki később, azt hiszem, film- 23