Gergely Ágnes: Mozdonygyári éjszakák. Metszetek (Budapest, 2021)

Ketten a Jerevánban

KETTEN A JEREVÁNBAN A Jereván félhomályos kávéház volt a Belváros szívé­ben, mellette a Szovjet Kultúra színpompás kirakata, klasszikus hanglemezekkel, hatalmas, sárga boros­tyánkövekkel. Sokan szerették a Jerevánt, egyszerre volt elegáns és züllött. A füstöt nyesni lehetett a szűk asztalok felett. Elmondásod szerint ittasan értél a Jerevánba. Ak­koriban jutottál álláshoz. Lakni albérletben laktál, a Fasorban, körös-körül paloták. Ha enni, inni, be­szélgetni akartál, be kellett menned a Belvárosba. A könyvtár, az antikvárium, a táncparkett ideje ré­gen elmúlt. Magányosan nyitsz be a Jerevánba, feke­te garbót viselsz, ahhoz nem kell nyakkendő, konya­kot rendelsz, aztán még egyet, és magad elé bámulsz, és József Attilát mormolod: Te rongy, aki szeretni gyáva vagy, / akinek több a biztosító munka, / me­lyet a tetves ég taszít nyakunkba..., és közben vala­hogyan a nevem is elhangzik. Halkan beszélsz, de a gyér világítású terem túloldaláról hirtelen fölemel­kedik egy szép arcú, magas fiatalember, odalép hoz.

Next