Gergely Ágnes: Mozdonygyári éjszakák. Metszetek (Budapest, 2021)
Ketten a Jerevánban
KETTEN A JEREVÁNBAN A Jereván félhomályos kávéház volt a Belváros szívében, mellette a Szovjet Kultúra színpompás kirakata, klasszikus hanglemezekkel, hatalmas, sárga borostyánkövekkel. Sokan szerették a Jerevánt, egyszerre volt elegáns és züllött. A füstöt nyesni lehetett a szűk asztalok felett. Elmondásod szerint ittasan értél a Jerevánba. Akkoriban jutottál álláshoz. Lakni albérletben laktál, a Fasorban, körös-körül paloták. Ha enni, inni, beszélgetni akartál, be kellett menned a Belvárosba. A könyvtár, az antikvárium, a táncparkett ideje régen elmúlt. Magányosan nyitsz be a Jerevánba, fekete garbót viselsz, ahhoz nem kell nyakkendő, konyakot rendelsz, aztán még egyet, és magad elé bámulsz, és József Attilát mormolod: Te rongy, aki szeretni gyáva vagy, / akinek több a biztosító munka, / melyet a tetves ég taszít nyakunkba..., és közben valahogyan a nevem is elhangzik. Halkan beszélsz, de a gyér világítású terem túloldaláról hirtelen fölemelkedik egy szép arcú, magas fiatalember, odalép hoz.