Gombár Csaba et al.: A konszolidációról - Elméleti és történeti elemzések (Pozsony, 2012)
Lengyel László - Keserű konszolidációk
A konszolidációról és nyíltan autoriter plebejus vezető volt, aki a legkevésbé se volt emberi partner a kommunista vezetők között. Ám Kádár, mind a munkakapcsolataiban, mind a magánvilágban igen megnyerő volt a kisemberekkel szemben, beleérzett gondjaikba, értette nemcsak gondolkodásmódjukat, de érzésvilágukat is. A „melósok” valóban azt érezték, hogy közülük való, valóban érdeklik nemcsak az ország nagy ügyei, hanem az ő személyes gondjai is. Amennyire Rákosi és a rákosista vezetők nép közé járásai hamisak és álságosak voltak, és amennyire Nagy Imre és a pártértelmiségiek nem tudtak szót érteni a csepeli vasmunkással és a Goli fonónőjével, Kádár azonnal képes volt felvenni a kapcsolat fonalát. Kádár „szórakozásai az elvtársakkal” - ultizás, sakkozás, vadászat és anekdotázás - egyáltalán nem egy magányos embert mutatnak. Ellenkezőleg, Kádár a társaság közepe volt. Hruscsovot személyesen is megnyerte, kitűnően elszórakoztak egymás társaságában. Ha Kádárban a kisember kilencven százalék munkást és tíz százalék pártot érzett, ugyanígy lényeges, hogy Kádár száz százalékban ismerős magyar volt. Ha igaz az, hogy a húszas években a keresztény középosztály fölismerte Bethlen Istvánban az igazi magyar urat, hogy Nagy Imrében a magyar vidék fölismerte az ismerős magyar parasztot, úgy Kádár Jánosban a magyar város ismerte föl az ismerős magyar melóst. Ha a Bethlen-konszolidációban Bethlennek az volt a legfőbb gondja, hogy elhárítsa magáról a haza- és nemzetáruló gyanúját, a Kádár-konszolidációban Kádár azon igyekezett, hogy levegye magáról a munkás- és népáruló bélyeget. Tetszik, nem tetszik, Kádár személyes sorsában, személyisége szerkezetében Budapest és Miskolc, Győr és Salgótarján fölismerte a mindig alul lévő, hagyományosan hátrányos helyzetű, „nincsen apám, se anyám” eredetű, városba jött, csak magára és a prolik öszszetartására számító, keményen küzdő, szenvedő embert. De ahogy öltözött, beszélt, rágyújtott, nevetett, ette a krumplilevest és kegyetlenkedett az semmiképpen se volt orosz, zsidó, román vagy szerb - magyar volt, anélkül, hogy egyszer is látták volna énekelni a himnuszt. Kassák Lajos, József Attila, Nagy Lajos, Gelléri Andor Endre szobakonyhás, éhbéres, kamatra gyötört áldott anyaföldű világa ez. Igen, Kádárral szinte kifejeződött a magyar elbillenés a vidéktől 158