Görömbei András: Csoóri Sándor - Tegnap és ma. Kortárs magyar írók (Pozsony, 2003)
Ars poetica esszékben
Csoóri Sándor költészetszemléletének alakulásában meghatározó jelentőségű volt az a felismerése, hogy a népköltészetet a XX. század művészi tapasztalatai felől is számba kell venni. Bizonyította, hogy a népköltészet ma is frissítő forrása lehet a műköltészetnek. Fölrajzolta költészetünk bartóki modelljét.210 Már 1962-ben, József Attila Téli éjszaka című versét elemezve211 megállapította, hogy az „bartóki méretű mű”. Már akkor felfigyelt arra, hogy József Attila életművében a költői én személytelensége „egy magasabb rendű személyesség formája”, a világgal való azonosulni tudás teljességének megnyilatkozása. József Attila folyton visszatérő példa maradt költészetről tűnődő esszéiben. A Tenger és diólevél új egyetemességeszmét bemutató világának egyik fő vonulata József Attila költészetének bartóki jellegét világítja meg, s ezáltal bekapcsolja József Attila művészetét a világirodalom ama nagy alkotóinak sorába, akik az új egyetemességeszme megfogalmazói voltak, s a teljes múlt felé tágították ki a XX. századi ember világát. „Verseiben az ősi és az új dolgok megrendítő feszültsége: ugyanolyan újítás, mint a bartóki disszonancia.”212 A népköltészetben, a népi kultúrában ugyanazt a történelmi korokon is túlmutató személytelen személyességet fedezte fel, melyet a művészet remekműveiben. A bartóki tiszta forráshoz - a bonyolulttá és embertelenné vált technikai civilizáció mögött megőrzött elemi emberi érzékenységhez és tudáshoz - való visszakapcsolódásban új esélyt látott arra, hogy a modern kor embere is otthon érezhesse magát a világban. Az emberi természet mélyén - Picasso vallomását értelmezve - felfedezte a teremtő akaratot: „A fétiskészítő ember: istenteremtő lény. Világ-akarat. Az ismeretlennek szembeszegülő.”213 210 Erről részletesen szól e könyv Népköltészet és új egyetemesség című fejezete. 211 Csoóri Sándor: Téli éjszaka. In uő: Tenger és diólevél I. 345-350. 212 Csoóri Sándor: Tenger és diólevél. Uo. II. 732. 213 Uo. II. 725. 106