Görömbei András: Csoóri Sándor - Tegnap és ma. Kortárs magyar írók (Pozsony, 2003)
Elődök és társak: esztétikum, erkölcs, egyetemesség
túli lelki-szellemi energiákkal telítődik.287A létező és a nem létező, a tárgyi valóságában szemléletesen megjelenő és az esztétikumban megnyilatkozó, az egyedi és egyetemes szétválaszthatatlan egységére mutat rá: „Nem létező vidék ez, amely mégis létező dolgok és történések színtere.”288 Már ebben a korai tanulmányában idézi - és „kikerülhetetlen művészi igazságnak” minősíti - József Attilának azt a megállapítását is, amely szerint a mű mindegyik részlete archimedesi pont.”289 Csoóri Sándor művészi látásmódjának oly mélyen része már a hatvanas évek elején a József Attila-i világkép, hogy Iszapeső című kisregényének reflexív rétegében is megidézi „kikezdhetetlen szerkezetű” verseit, „elmozdíthatatlan és fölcserélhetetlen” képeiből teremtett világát.290 A XX. századi ember megváltozott léthelyzetét elemezve írja, hogy a XIX. században a mű és a világ átélhető volt, a XX. században azonban összekuszálódtak ezek a tiszta döntéseket követelő alaphelyzetek, a „föloldás, a megtisztulás ellenfeleként megjelenik a csömör, a közöny, az abszurditás”. József Attila rendkívüli érzékenységét jelzi, hogy „Sartre és Camus előtt már őt is megborzongatja ez a hideget hozó áramlat.”291 Példái között már ekkor említi azokat a József Attila-i sorokat, amelyeket később is sokszor idéz, mert a XX századi ember képtelen létszituációját fejezik ki: „Le vagyok győzve (győzelem ha van) / De nincs, akinek megadjam magam.”292 Az elidegenedésről beszélő filozófusokat megelőzve, József Attila e fdozófusok későbbi magyarázatánál érzékletesebb fogalmat talált erre a sivár léthelyzetre, „világhiánynak” nevezte.293 287 Csoóri Sándor: Műfajok őrségváltása? Uo. 1. 347. 288 Uo. 1. 349. 289 Uo. I. 348. 290 Csoóri Sándor: Iszapeső. Budapest, 1981, Magvető, 84-85. 291 Csoóri Sándor: Az olvasás műfaja. In uő: Tenger és diólevél... 1. 215. 292 József Attila: (Le vagyok győzve...). In József Attila költeményei. Budapest, 1990, Helikon, 492. 293 Csoóri Sándor: Világhiány. In uő: Tenger és diólevél... II. 1000. 169