Görömbei András: Csoóri Sándor - Tegnap és ma. Kortárs magyar írók (Pozsony, 2003)
Elődök és társak: esztétikum, erkölcs, egyetemesség
amelyben egyenlő szerepet kap a különféle korok művészete.310 A múlt így vált a huszadik században a fölgyorsult idő ellenére a jelen szerves részévé. Ezt a végtelenné tágult világot próbálja a művészet egy új egyetemességeszmében összefogni. Csoóri az új egyetemességeszme kibontakoztatói között méltó helyre állítja József Attila életművét. „Ennek az új egyetemességeszmének a gondolati és érzelmi megfogalmazói közül mi hanyagul ki-kihagyjuk József Attilát. Világirodalmi jelentőségét jobbára csak abban látjuk, hogy a munkásosztályt először ő képviselte történelmien a költészetben, személyiségének és szocialista tudatának tökéletes ötvözetéből csiszolva ki verseit. Pedig ha az olyan összegzők névsorát kezdjük sorolni, mint Picasso, Bartók, Brancu§i, Henry Moore, Saint-John Perse - vagy másféle gondolati indokok alapján Malraux -, József Attila kihagyhatatlan a fölsorolásból. Mindenség-élményének ugyanaz a gyökere, mint Picasso fétis-élményének: formát adni a szellemeknek, hogy fegyverek lehessenek a kezünkben.”3" A részletesebben is kibontott Picasso-József Attila párhuzam e világképek tágasságát hangsúlyozza, a modernség és az ősi kultúrák együttes, egymást megvilágító jelenlétét mutatja ki, a teljes világot átalakító mágikus folyamat elemeit világítja meg mindkét művész alkotásaiban. József Attila a népi kultúrát a ráolvasásoktól, gyermekmondókáktól, a regösénekektől a Kalevaláig bejárta, és sajátjává hasonította, miközben pontosan érzékelte és kifejezte a XX. század szorongató létélményét, a „világhiányt” és a „semmi sodrát” is. Bartók és József Attila, illetve József Attila és a folklór kapcsolatát gazdagon föltárta már a szakirodalom, de ez utóbbival kapcsolatban éppen a világirodalom legkorszerűbb törekvéseivel való párhuzama maradt háttérben.312 József Attila népisége éppen ennek a tá310 Vö. Németh Lajos: Van-e stílusa a XX. századnak? In uő.: Minerva baglya. Budapest, 1973, Magvető, 151. 311 Csoóri Sándor: Tenger és diólevél. In uő: Tenger és diólevél.... II 727. 312 Vö. N. Horváth Béla: „Egy, ki márványból rak falut... ”. József Attila és a folklór. Szekszárd. 1992. Babits Kiadó, 258. 174